Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

is A> SZERECSENEK. KARIKLÉA : Oh kedves atyám ! Meg-kölletik - vallanom : hogy feddésseid igazságosok. De , ha mostani állapotomba jól bele-tekíntenél ; úgy gondolom : hogy meg-érdömölhetném bocsánatodat. Engemet, nem valami köz-eredetű, avvagy valami új kéváncsiság háborgat ; hanem ama' tiszta , ama' szemérömmel-tejjes indulatok: ingerlenek, melyekkel Teágenesömhöz viseltetni szoktam. Mivel szeméjjét föl-nem-találhatom, avvagy talán többé nem-is láthatom; ez engem' kimondhatatlan - képpen keserít. Ha felolle gondolkozom ; minden test- ízeimmel reszketek : mivel él -é avvagy meg-hólt ? mind - e'-korig nem tudom. Tudnom pedig köllene. §. VI. Karikléa* biztattatássa. KALAZIRIS : A'-mi pedig annak szerencséjét illeti ; abban magadat éppenséggel ne gyötörd. Bizonos légy benne : meg-engedik a' jó Istenek: hogy gyönyöruségösen egygyütt éllyetök. Mert én igen hitelesöknek tartom azokat a' szavakat : melyek meg - jelentötték bóldogságtokat. KARIKLÉA : Oh adná az Isten ! KALAZIRIS : Gondolom pedig azt-is : hogy Peneis nem hazudhatott ; midőn ( öszsze - találkozván vele IJzisnél ) azt beszéllötte : hogy, midőn Teágenes Mtmfis' várossába vitetött ; magának nagy szerencséjére, Tiamisnak kezeire juthatott. Ha ez úgy vagyon : bizonos lehet ab-