Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

^ A' SZERECSENEK. Ezen üdŐ alatt, semmi dolga nem lévén a' gondolkodó Teágenesnek; mostani keserves állapotját igazságos fontolóra votte. Meg-nem-határozhatta alattomos könyveinek záporát. Sűrű csopjeinek ki-csordúltta mellett, észre-vöheto nyögésokre-is fakadott. Észre-votte, és Őtet így szóllította-meg KARIKLÉA: Mi lelt, Teágenes ! Köz szerencsétlenségünket siratod-é (a' régi szokás szerént) ? avvagy ehhez más újjak-is érkoztek. TEÁGENES : Mi lehet újjabb ? mi különösebb ? mi rettenetesebb annál : midőn a' szent ígéretök viszsza-mondatnak ? a' szentebb esküvések meg-szegetnek ? a' leg-szentebb hajlandóságok meg-másoltatnak ? — El-hagyott régi Kegyesem ! — El-hagyott a' Velág, melybe úgyannyira bíznom nem kolletött vólna. KARIKLÉA: Az Istenre kérlek, édes Teagenesem ! ne tödd azt : hogy minden nyomorúságaimnál el-tűrhetetlenebbnek lenni gondollyalak •— Annyiszor tapasztaltad szívességemet ; még-is el-hitethetted magaddal : hogy azon szavaim , melyeket, az üdore, és kömyűlménekre nézve , szükségeseknek lenni ítéltem , szívedet nem csak föl-háboríthassák ; hanem fól-isháborícscsák. Minden gyanúid bizonosaii haszonén-