Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

^ A' SZERECSENEK. KÁRIÁS : Intötte osztán atyádat, hogy Fe­leségére nagyobb vigyázattal légyen; ne-hogy Latra után Ő-is el-illancson. Tizbének igaz mon­dásairól semmit se kételködvén atyád ; meg-ko­tozte, nagy átkozódások között, Felesége' kezeit. Az-után ki-rántotta az ágyból ; végté­re : már sötét lévén ; Őtet a' Város háza felé hurcolta. KNÉMON: Nem-is érdemlött Ő egyebet. Alig várom pedig a' ki-menetelt. $. V. Demenetának el-vcszttc. KÁRIÁS : Mind-ezeket emígy tapasztalván niostohád ; akkori szerencsétlen állapotját fon­tolgatni kezdötte. Igen sajnállotta elsőben : hogy kévánsága bé-nem-telhetött. Irtózott töt­tének gyalázatjától. Tartott a' törvénnek mind igazságától; mind cselekedetjére szabott bíin­tetésének sújjától. KNÉMON: Einíszthette magát azzal-is: hogy Tizbének ravaszsága által meg-csalattatott. KÁRIÁS : Jól mondád édes Knémonom ! EttŐl-is, más' ehhez hasonlóktól-is egészlen el­nyomattatván ; a'-mint ahhoz a' Kúthoz érkö­zött, mely az Akadémiában vagyon ? üs­méröd-é a' hejet? KNÉMON : Hogy »ne ösmérném. Ott az Athénai vitézek tisztele töt tösznek azoknak a' Bajnokoknak, kik e' veíáeból ki-múltak. KÁ-

Next

/
Thumbnails
Contents