Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici KÁRIÁS : Ott Ó erővel ki-facsarta magát atyádnak kezei közül; és a' kútba bé-ugrott. Se kötelök, se hágcsójok nem vala. Ugyan-azért ki-se-húzhatták. Sokért nem adta volna atyád : hogy maga magának léve mind itélo bírája , mind kegyetlen hóhérja. KNÉMON : Hát a' Városiak erre mit szálltak ? Szerették-é ? avvagy útálták ? §. VI. Káriás

4 beszédjének vége. KÁRIÁS : Más nap' virradóra ekbeszéllötte atyád az egész történetöt. Hejbe-hattak ekkor mindeneket. Aristipot pedig meg-is-dicsérték: hogy fiának ársatlanságát a' Nap-fényre hozta. Ó az-után, minden jó barátjait szorgalmatossan eljárván ; velek egygyütt azonn tanakodott : minő módokkal vihessenek-viszsza. KNÉMON : Vájjon végeztek-é valamit ? KÁRIÁS: Végeztek-é ? nem-é? nein tudom. Mert : minek-utánna ezek így történtenek ; különös dolgaim végett Égíneiba jönnöm kölletött. Mind-az'-által : könnyen el-hitethetod magaddal: hogy, haza-hivattatásod felől, meg-egygyeztenek a' Város-béliek. Gondolhatod tehát : hogy atyád nem sokára ki-keres , és (a'-mint remellem) nagyobb dücsŐséggel viszen Athénéiba viszsza ; mint az a' gyalázatod vala , melyei ki-csapattatál, H A KNÉ-