Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici KNEMON : íme : hogy jádzott szeméjjemmel az istentelen leán ! noha én már akkor Éginában-is lehettem. Hát azomban atyám? §. ív. j Demeneta el-ár altatása. KÁRIÁS : Hogy mostohádat így le-fektette , fel-is-gyújtogatta Tizbe ; egyenesen atyádhoz szaladott, azon említött kertóletök közé , holott (a'-mint haliád) az Epikureus oknak einlék-épidetjök vala. Itt Aristipot elo-találván ; ne-hogy Hitessenek latra azomban el-illantana , javallotta a' hamar szaladást. KNÉMON : Ugyan szaladott-é atyám ? KÁRIÁS : Mindenkor a' leánnak nyomába hágott. Hogy a' bérlött szobának ajtajához érkeztek ; atyád (a' hóidnak bé-szolgálása' alkalmatosságával) bé-rohanván, es a' menuyegzős ágyra találván : itt vagy (úgy mond) leg-kaeérabb lélek ! Jó kezekbe akadtál ! KNÉMON : Hát Tizbe mit csinált ? KARIÁS : Azt, a'-mit magában régtöl-fogva el-rondölt. Bé-ment atyád után ó-is. Nagy zörgést téve az-után az ajtó' szárnyjaival. Kinyitotta tudni-illik azokat, és legott ismétt becsapta. És így (hogy a' lator ki-suhant ) elég hihető-képpen hazudta. KNEMON : Soha ily leleménes elmét. Nem hittem volna , hogy ily nagy mester légyen. Hát az-után mit cselekudött ? E KÁ-