Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. ARISTIP : Jut igen-is. A' városon kivül ? TÍZBE : Nap' estte felé ott teremj, és reám várj. Vigyázz pedig : hogy meg-ne-lássanak. KNÉMON : Már látom fortéjos gondolatait. §. ni. Demenetának le-fekte. KÁRIÁS : Minek-utánna Tízbe így föl-gyúllasztotta atyádat ; Ő tolle egyenesen Demenetáboz szaladott. Hogy őtet elég kacérosan fölöltöztette ; ringyós ruhájára (hogy Telcdemhez hasonlóbbnak láccatna) egy férj-fi köpönyegét kerítött, és így a' dolgot el-intézöttnek lenni hazudta. KNÉMON : El-ment úgy-é az aszszon? KÁRIÁS: A' lantos leán házának egész elejéig elég szerencsésen. Itt őtet meg-állítván Tízbe; bé-ugrott Arsinoéhez, arra kérvén Őtet: hogy még Ő Teledemmel, a' ki-bérlött szobában, egy üdéig múlatna ; addig maga másik osztáljába menne. Azt-is hazudta Teledem felől : hogy úgy, mint a' szeretetben újjonc, igen szemérmetes vólna. KNÉMON : Bizon! Nagy fogások voltak. KÁRIÁS : Mind ezeket el-hivén Arsínoe ; cngedelmesködott., Ez-után Tízbe aszszonához ment ; bé-vezette a'házba ; le-is-fektette. Kivitte a' mécset r hogy ( a'-mint mondotta ) Knémontól meg-ne-ösmértesáön. ErŐssen meg-paranesolta, hogy Tízbe szavainak hangját töttesse. KNÉ-