Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)
I. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici TIZBE: Mármost, Uram! szabadságodban vagyon, hogy mind Fiad' böcsületét talpra-állícscsad; mind Feleségöd' gonoszságát meg - bíintessd; mind engemet meg-öless. ARISTIP : És valóban mondaszsz valamiu TIZBE : De, minek-elő'tte e' velágból kivégezz; meg-akarom világosan mutatni, a'-mit Demeneta felöl homújosan szóllottam. Ha úgy akarod, Őtet Latrának oldala mellett találod* Pedig (a'-mi több , és a' méltatlanságot két-aunyira emeli) a' város' kerítésén kivül, egy Riugyónak házánál. ARISTIP : Oh veszett volna anyjában — Tízbe ! ha ezt te nékem meg-mutatod ; néked ugyan szabadságod' béréül sokat fogok ajándékozni. A' mi engem' illet : ha fiamnak böcsületét talpra-állíthatom ; víg napjaimat élem egész hólttomig. TIZBE : Erre ugyan reá-segíthetlek. ARISTIP : Oh be régtől fogva gyötrődöm! Oh be szerencsétlenül élem keserves napjaimat \ TIZBE : Ezeket meg-nem-erdeinlötted. ARISTIP : Gyanakodtam ugyan Feleségöm* jámborsága felől. De, mivel annak meg-bizonítására elegendő jeleim nem találtattak ; mindekkoráig szomorúan halgattam. Vájjon mi tévő legyek : hogy nyugodalomban éllyek ? TIZBE : Jut-é eszödbe az a' Kertölet, holott azEpikuréusok* emlék-épuletjök vagyon? ARIS-