Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. if Legyen annyi eszünk : melyei által-láthassuk a* lehetségeseket, és meg-külomböztessük a' lehetetlenektől. — En ugyan, ha parancsolod, most se fogom el-múiatni azokat, melyek gyötrelmedet annyira-mennyire meg-engesztelhetik. D EMEN ETA : Oh ki tudná el-találni iszo- ' nyitó gyötrelmimet "? Meszsze el-távozott az a' Lélek, ki az orvosságot ki-goudolhatná, és sebeimet meg-orvosolhatná. Tizbe ! engem' a' bírák' kegyessége rontott-meg. Mert : ha Kncmcnom vagy kövekkel agyon-verettetött, vagy a' méjségbe le-hengeríttetött-vólna ; eddig gerjedelmeim meg-szunhettek vólna. Mert kiről egyszer a' reménséget le-töszszük ; azt el-is-felejthettyük. Most pedig úgy teccik : mint-ha őtet szám-ki-vetése' hejjén szemeimmel látnám, és azon szavait füleimmel hallanám, melyekkel ellene-intézott ravaszságimat meg-feddi. TÍZBE : Én mind ezeket el-hiszem. DEMENETA ; Oh 1 Tizbe ! néha én ezekre el-is-pirúlok. Néha oly képzeletben vagyok : mint-ha még valaha körül-is-karolhatnám. TIZBE; Ez nem lehetetlenség. DEMENETA : Hallod-é Tizbe ! Ha mindgyárt életombe kerűl-is ; de el-tökéllöttem immár magamban, hogy utánna utazok. Látod Tízbe ! minő gondolatok gyotrenek ? és szinte meg-bolondítanak. Tízbe ! akár hol csavarog ; de én Ő utánna mehetnék. D 4 TÍZ-