Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

56 - A' SZERECSENEK. TIZBE: Nincs okod: hogy magadat így cmíszd. DEMENETA : Én pedig ezeket a' kénokat méltán szenvedőm. Mért nem járultam körülötte nagyobb kegyességgel ? Mért állítottam ellene ravaszságokat ? Mért nem könyörögtem néked ? Mért indítottam hadat ellene ? $. V. Üjjabb ravaszság. TIZBE : Én ugyan, Knémon uracs felől a* gondolattal vagyok : hogy aszszonságodat azért nem eresztötte magához : mivel ő nem tulajdona, hanem mostohája vala. A' vele-nevelködött édes-atyai tiszteletot ( valamint a' ruhát ) magáról le-nem-rázhatta. DEMENETA : Csak ne hírtelenködtünk vólna, le-rázhatta volna üdovel, mely az emberi életen sokat fordíthat. Én pedig ostoba (mint-ha nem szeretni Őtet ; hanem néki parancsolni akarnék) el-hitettem magammal : hogy (mivel parancsolatimmal meg-nem-elégödött ; és nálamnál szebb lévén, szeméjjemet nem szerethette ) tüzesen reá-rohanhatok. Oh Tizbe ! én veszedelmes környul-állásokban forgok. Szabadícs-ki, ha lehet. TIZBE : Igen-is aszszonom. En ugyan már régtől fogva gondolkodom hejre-állításod felől. Erre azok a' sok ízbéli kegyességek ösztönöztenek, melyekkel szegén szolgálódhoz járultál. DE-