Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. nélkül) hírtelen parancsolatjainak nagy-hamarsággal engedelmesködött. Tudgya a' Manó, hol csavargott akkor Tizbe a' Cser-fáknak tetején.» Elég az: hogy egyszer őtet magához hívatta; és szemére-hántta hamar-engedelmességét. Átkozta Őtet arra az okra nézve: hogy (Szolgáló-állapotjáról meg-feletkozvén) annak azlfiúnak nem Szeretetére ; hanem meg - rontássára segítotte gyönge Aszszonját. KNÉMON : Hát ezekre Tizbe ? KÁRIÁS : Ki-nyíltanak erre szemei. Általértvén Boszszú-állásra- törekodo fene gondolatjait, azokat meg-elozni akarta. El-végre abban állapodott-meg Komondorsága : hogy aszszonja eleibe vermet ás, meg-is-buktattya. KNiiMON : Istentelen rosz lélek ! Vájjon meg-buktatta-é a' Gonoszszat? S. ÍV. Tizbének ra,nazsága. KÁRIÁS : Hogy egyszer mostohádat meglátogatta ; hozzája ezeket mondotta TIZBE : Mit hallottam aszszonom ? Te tehát leg-hívebb szolgálódat vádolod ? DEMENETA: Oh Tízbe! mit cseleködtél? TIZBE : Azt : hogy mindenekben engedelmesködtem. Ha mi intézetöd ellene hengerült; azt nem nékem ; hanem a' forgó szerencsének tulajdoníthatni. Sokak történnek szándékunk szerént ; de többek omlanak akaratunk ellen. te-