Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. if KNÉMON: Oh maradgy, ha csak addig-is: még az egész történetot el-nem végezöd. KÁRIÁS : A' dolog tehát így történt : Számki-hajtásod után, midőn minden azon cselekodeteit, mellyekkel ártatlanságodat meg-támadta , édes atyád meg-is-bánta vólna : ki-ment lakni magános majorjába. Soha többé az Athena*. iaknak társaságjokba nem kévánkozott. Nem mondhatni felolle : hogy ebben az unalmas remeteségben élt; se, hogy éldegelt; hanem emísztotte életét. KNÉMON : Hát azomban ama' gyalázatos ? KÁRIÁS : Ótet a' gonosz lélek tüstént sarkallani kezdötte. El-menetelöd után, nagyobb szerelmedre gyúlladott. Siránkozott szám-kivetésödön ; de inkább maga' szerencsétlenségén. Mivel szerette-szeméjednek látását a' lehetetlenok közé számlálta ; éjjel-nappal emlegetött tégedet. Lelkének, galambjának, és csillagjának nevezött. Végtére meg-betegödött* KNÉMON : Talán meg-is hók ? KÁRIÁS : Látogatására érkozött deli aszszonok nagyon csudállották ritka szeretét, melyei hozzád (éppen nem fiához) egy mostoha viseltetott. De ő a' vígasztalásokat el-nem-fogadta: nagyobbnak lenni mondván gyönge érzékönségeinek emísztő fájdalmait; sem-mint azokat meg-orvosolhatnák a' barátságos szózatok. Kárhoztatta Tizbét: mivel (minden meg-fontolás D S uél-