Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. vességgel meg-Ölelt. Hogy ide-érközése* okát kérdettem ; így felele régi jó barátom KARIAS : Isten jó nap' Knémon ! — Tele töltem jó hírrel — Oda Demeneta ! — Ez most, a' többi között, elég. KNÉMON : Higygyem-é (mondék) édes Kelrids ? — Mért szakasztod-félbe szavadat, m'nt azok szokták, kik valami szomorú kavarékot forralnak ? — Add-elo : ha valóságosan oda van ; halálának módját. Természetes vólt-é ? avvagy ero-szakos ? Ezt '6 inkább meg-érdemlötte. KÁRIÁS : Csak igaz az : a' mit Hezioelusban olvasunk ; hogy az Igazságnak Istene elttem-hagygya a' jókat. Ellemben : ha néha újjai között nézi-is a' gonoszokat (sokára halasztván büntetésüket) szemmel-tartya még-is ; mégis bímteti — Ez az Istenség ráncba szödte mostohádat-is. Tudom az egész torténetot. Szórúl-szóra el-beszéllotte Tizbe, kit (el-menetelod ntán) birtokomba vöttem. §. III. JDemenetának eleje. KNÉMON: Oh! mond-el, kérlek, ha ürességed vagyon; az egész torténetot. KÁRIÁS : Hogy azt el-mondgyam; reád nézve szükseges. Van-is üdom erre : mivel ma és holnap Egínában maradunk. KNÉ-