Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. S. H" lögjok' beszedi. A' Szűz tehát ( szívének ki-adására alkalmatosságát látván) elsőben nagyot sohajtott magánosságában. Mert : a' Görögnek intézete szerént, magánosan egy szurdékban fekiidtt. Végtére: meg-eresztvéii esőző szemeit; alattomosan így siránkozott a' SZŰZ : Keservesebben bánsz velünk, irgalmatlan Apolló ! sem-mint meg-érdemlettük volna. Haragodnak ki-elegíttésére nem lehetnének-é elegek ( avvagy talán csoportosok-is ) azon sújjaid : mellyeket már régtől-fogva vállainkra rakál? — Meg-fosztattunk édes Rokoninktól — el-váltunk kedves barátinktól — elfogattattnnk a' tengeri Csavargóktól E' szerencsétlenségeket ki-állván a' sós vizeken ; íme itt-is (úgy szóllván) a' Szárazon, elsőben ugyan a' tolvajoktól, az-után a' haramjáktól , el-nyomattattunk —- Ezeknél tehát még sújosabbaktól félhetünk ? — Azt akarod talán : hogy előttünk a' halált kévánatossá tögyed ? — Nem bánom — Sem-mint ettől a' Harambasától megfertoztettessem (ettől Tecígenesemet-is meg-tartóztattam) inkább egy gyilokkal ki-végzein életemet — Ha eddig meg-tartottam ; ez-utan-is meg-tartom tisztaságomat. Holttom után-is ör- « yendeni fogok, kovemre-meccet ezen Föl-iráfopiat látván: Itt nyugszik Szűz Karikléa, ör-