Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 el-végezhetné ) bizonosan utánna menendene. Meg-várta őtet Termútis. Knémon-is embere léve szavának. Ily furasággal éle egyszer-kétszer Knémon. És , hogy köyetközendő el-illantása felől semmit se gyanakodna ; néha hamarább-is nyomába termett, semmint a' haramja reméllhette volna. Észre-vévén tehát : hogy hív társasága felől éppen nem kételködne ; végtére tolle el-maradott, és valósággal el-tünt. Hogy soha tolle föl-netaláltassék , más-felé vette útját, és az erdőnek sűrűjébe viszsza-iparkodott. §. IV. Termútisnak esete. Minek-utánna a' dombnak tetojéről le-ereszködött Termútis ; hogy magát ki - pihenhesse ; egy ko-darabra le-ült. Várta ( a' nap' estte után ) a' követközött éitszakát : hogy annál bátorságosabban mehessen abba a' faluba, holott Urát Tiamist meg-kotözve lenni gondolta. Igen szerette vólna : ha annak álladalinát, minden veszedelem nélkül, valami módon ki-tanúlhatta vólna. Várakozássának únalmas üdéjén, Knémonnak ravaszságáról elmélkédott. Otet ( minden bizonnal) Tizbe* gyilkolójának lenni gondolta. Az-után pedig, hogy (az üdonek nagy sötétje lévén) viszsza Kntmon még se érközött; Tedgenest*is hasonlónak mondotta. Erre