Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. Erre nézve : el-tökéllötte magában: hogy, ha Knémon viszsza - érkozik : Őtet alattomban meg-öli. Annak kardjával föl - fegyverközvén , egyenesen Kar'ùléàra mégyen, és Őtet, Teágevesscl egygyütt, le-vágja. El-únván a' hoszszú várakozást ; és még inkább az unalmasabb ,ídést : elsőben szunnyadozni kezdött ; az-után békességessen el-szendörödött. Végtére : el-aludtt. Nem tudni : mi rosz álmát alhatta. Oldalához csúszott egy Áspis ; mely csöcsét megharapván ; halálos sebbe ejtötte. A' méregnek el-tenyésztte után, nem sokáig kénlódott. Egyszeriben föl-fordúlt ; és szelletét ki-adta. Ennél böcsíiletösebb halált meg-nem érdemolhetutt az, kit a' nyárs és kerék martalékjának várhatott. §. V. Knémon le-nyugtta. El-hagyván Termûtis'' társaságát, mind-addig meg-se-pihent Knémon ; még az éjtszakának szokatlan sötétsége a' tovább-menetelt meg-uemgátolta. Azon a' hejen, holott Őtet a' sötétség el-érte ; magát szorgalmatosan el - is - rejtötte. Egybe-hordogatta a' fa-leveleket ; és azoknak lapjait magára egyengetvén , egész testjét éppén el-temette. Ily szorgalommal el-takarítván magát, az éjtszakának egy részét sok nyughatatlanságok között töltötte. Minden leg-kissebb zörgést, fá-