Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 KNÉMON: Isten bizon! Jól mondád. Mert Tí (mostani szeméjjötokre nézve) éppen bé-illötok a' Koldusok' számokba; fo-képpen Karikléa, ki, ez el-múltt éjtszakán, el-vesztötte jobb szemét. Tí pedig nem csak Kenyér-szeleteket; hanem kalácsokat-is, tál-ételöket-is fogtok magatoknak szerezni. El-mosojogtak amazok, Knémonnak enyelgését hallván. De, minek-elotte el-váltanak egymástól ; fól-fogadták nagy esküvésük között : hogy egygyike a' másikát szántt szándékból el-nem-fogja-hagyni. S. II. El- utazás. Ezen beszéllgetések, és fogadások után, Termútis és Knémon ( körosztíil-evezvén a' tónak vizein), minek-utánna egy iszapatlan partra érköztek ; lábaikra keltek ; és, nein igen sok üdo múlva, egy erdőbe érköztek. Elsőben ugyan ( az erdőnek nagy sűrűsége miátt) nehezen lehetött rajta körösztűl-hajtani. ElŐre-toreködött Termútis : mivel ( ÄWmonnak okoskodása szerént ) az utakat jobban ösmérte. De Knémon azért-is mène utánna : hogy magára jobban vigyázhasson ; és, ha alkalmatosságát láttya, tolle el-is-állhasson. Hogy osztán a' Sűrűből a' Szálasba értenek ; ott valami Juh-nyájakat láttanak. A' Pásztor-emberek (ezeket a' Haramjákat, azoknak szo-