Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. mert ők az itt-hagyott kíncsokeí el-nem-felejthetik; és így elollök, akár mit gondolunk, el-nem.tántorodhatunk. Avvagy-is(ha nem Haramia; hanem velünk emberi módra bánni akarnak) életünket ugyan meg-hagygyák ; de a

1 többit - * : KARIKLÉA : Talán hozzánk még se lehetnének oly kegyetlenök ? KNÉMON : Oh ! Nem Ösmérod őket ! KARIKLÉA ; Hogy ne esmérném ? $. vu. yT Haramják' szíve. KNÉMON: Ha-hogy Őket ösméred; tudhatod azt-is felőllök : hogy, ha ezeknek ojjas Vezérjok nincsen, ki valaha az emberiségnek szeretője vala (a'-mint-is mostanában, minek-utáiuia Tiamis el-fogattatott, senki sincs) minden ki-gondolható gonoszságokra hajlandók, és alkalmatosok. Egy Reménünk a' szaladás, ha életünket meg-akarjuktartani. KARIKLÉA : Istenem ! hogy vihettyük ezt végbe? Szólly, édes Knémonom! KNÉMON: Leg-is-leg-elsóben: attól a' gonosz Termütistól kölletik meg-mentenütik magunkat. Vegyük arra , halehet: hogy Tiamis után eredgyön, és annak hol-léttérol tudakozódgyon. Hitessük-el véle: hogy ez néki (mivel uravúlt) kötelességében légyen. Ha Ő osztán el-megyen, sorsunknak előbb - mozdítássáról akkor immár könnyében gondolkodhatunk, KAf-l