Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

136 , A' SZERECSENEK. KNÉMON : Ne higygy a' gonosznak. Én attól a' Tündértíil most-is tarthatok. Hát ha hazugság Demeneta halála ? Hát ha meg-csalt Káriás ? Hét ha Antikles-is hazudott ? Ki tudgya, ha e' két Követöket (a' hímek elore-bocsátássával, és hozzám igazítássával) nem azért eregctte-é nyargalóba a'gonosz: hogy szerencsémnek le-indúltt kerekét csavargóba hozza ? Hát ha most-is él ? Hát ha mind sebeit, mind halavánságát tündérosen tötteti ? Mert benne a' Lélek oly feszesen áll, mint a' Kan-macskában. TEÁGENES : Te tehát még se gyámolíthatod úgy föl magadat: hogy a' tűneménektől, az aszszonok' árnyékjaitól ne rettegj ? Azt felőlem nem mondhatod: hogy bú-bájos mesterségével meg-kerított légyen : mivel vele soha nem társalkodtam. El-hihetod tehát: hogy, valamint Te élsz,* Ő oly valósággal meg-hólt. §. IX. KnémotC véleködésc. ^ KNÉMON : Ha meg-hólt; Tiamistul vötte halálát, üsméröm a' Kardnak markolatját. Itt van a' Sasnak feje. Ezzel vala körösztul-verve a' semmire-való Leán. TEÁGENES : Kölletik pedig tudnod azokat-is, Mikor? — Mi móddal? — Minő okra nézve Ölte-meg ? KNÉMON : Nem lehet azt erről a' Barlangról mondani; hogy (vagy mint Jrofónius' Ürege; vagy