Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

122 A' SZERECSENEK. \ a' szegén Hólttak felől szorgalmatoskodgyon. Édesnek mondotta ugyan a' remént ; de egyszeris-mind turhetetlennek-is. Kérte tehát őtet: hogy oda vezesse, a'-hová ennek-elÓtte szíve-sziilte Karikléáját rejtotte. Reá-állott Knémon. Ki-vonta Tizbének teteméből a' kardot, mely valósággal Hamisé vala. El-vitte magával a* levelet-is. Erre nagy szorgalommal vigyázott. Arra térítotték osztán útjokat, a' merre kedves Karikléát leg-hamarább érhették. HARMADIK RÉSZ. Teágenef KarihléávaL $. I. Öröm-fojadékok. A zoinban Karikléa, ki mind-eddig annyi viszontagságok , és veszedelmek között az isteni szent röndölésök szerént, életében meg-marack hatott; az égő nádnak egy-nehány súgárjait távúról meg-pillantván ; a' szikráknak különös tündöklése ucán, egyenesen régen-óhajtott Teágenesse felé iparkodik vala. Szemére nem vohette Karikléáját az ő Te* ágcnese : mivel a' lángok mellett léptetött. De meg-látta Őtet Karikléa : mivel nagy sötétben vala. Hogy édes Tcágenessének közelére érközött >