Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 hírtelen nyakába borúit; és csupán csak ezeket nem lehet azt mondani : hogy szóllhatta, hanem éppen nyöghette KARIKLÉA : Viszsza-adtak tehát az irgalmas Egek ! — Édes mindenem ! Lelkem Teágenesem ! — Hol múlattál eddig ? TEÁGENES: Lelked' látom-é? avvagy T'-önnöd magadat *? Mint élhettél eddig ? Hogy eme' kurta szózatokat viszálták ; nem tudni : mi lelhette szívókét ; de egyszer-is-mind le-rogytak. Nyugodalomban lévén a' földön, magokat által-ölelve tartották. Egyet-se-szúllhattanak. Végtére: valami keserves nyögésökhöz hasonló hangzatokat ejtöttek. . Kevésbe múlt-el : hogy ki-nein-adták leiköket. Meg-szokott tudni-illik esni : hogy néha a' nagy örömet, a' halál-is követi. A' Teméntelen gyönyörködés pedig, bizonosan fájdalommal végződik. Mind-ezeknek okaik magok a' vigyázatlan emberek. §. II. Knémonnak szorgalma* E' Teméntelen le-rogyásjókat tréfára nem vohetvén Knemon ; hogy ahhoz a' csurgó kúthoz érközött, melynek mindenkori forrását ennek-elotte-is jól tudta : két maroknyi vizet merítvén, azzal orcájokat meg-locsogatta. Megfogdosta osztán orrokat-is, hogy magokhoz hamarább térjenek. Eme-