Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. tit el-is-temetve látta. Ennek okát eszével föl-nen* érhette. Gyanakodott ugyan Tiamis felől; de erről Teágenesnek nem merészlött szállani, rész szerént azért : hogy 0 akkor a' gyöppel bajoskodott; rész szerént azért: hogy mostani csöndösségét fól-zavami éppen nem akarta. Hogy a' gyöpöt egészszen el - széjjesztotte Teágenes, a' barlang' ajtaját egyszeriben meg-nyitotta Knémon. A' nád-szálakat Teágenes előtt hordozván; a' Barlangba le-hágott. — Kereste az lítat — Kereste az-után Karikléát-is — Kis csavargás után a' föl-mészárlott testet meg-látta. Boldog Isten ! — hogy el-írtózott, midőn a* fojó vérnek meg-aludttát szemlélte ! — Borsósodott testje ! —Egyszeriben el-sikojtotta magát; a' t'úzet-is el-szórván, ezeket jajgatta KNÉMON: Oda vagyunk egy lábig! Halva fekszik — édes Karikléánkf S. HTedgenes'' gyötrelme. Ama' szavakat hallván Teágenes, mi gyötrelmei voltak ; mi poköl-kénok hóhérlották szívét ; le-nem-írhatni. Hasonlítani se lehet azokat más valamihez ; hatlem önnön magokhoz. Előtte az egész velág tengőjéből ki - esöttnek lenni láceatott. Mindenek fól-fordúlva teccöttek. Mint-ha egy alattomos erő le - görbítötte vólna szeméjjét ; a' íekvŐ leánnak tetemei mellé le-horgasodott. Minek-utáima ; meg-merevöII 2 dött