Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

BAROSS GÁBOR GYAKORLÓ GIMNÁZIUM

A végére szerénytelenül hadd írjam ide a magam nevét is : 1947/48-ban én is régi iskolámban gyakoroltam Vajtai István, Nyíri Antal és Palásti László útmutatása szerint, sőt éppen akkor a főiskolára kerülő Nyíri Antaltól az osztály főnökséget is átvettem. Firbás Oszkár 1948 szeptemberében az akkor súlyosan megbetegedett Szádeczky-Kardoss Samu helyettesítésére óraadóként is alkalmazott, és csak 1949 elején a tüdőbaj kényszerített helyem elhagyására. Firbás Oszkár nagy kedvvel és hozzáértéssel foglalkozott a tanárképzés elvi és módszertani kérdéseivel. Ez tükröződik az értesítők (1939-től évkönyvek) megfelelő fejezeteiben, de főként abban az 1942-ben írt terjedelmes előterjesztésben, amelyet Katona Imréné talált a levéltárban. Ebben Firbás részletes javaslatot tett a tanárjelöltek gyakorlatának tökéletesítésére. Egyebek közt az Eötvös Kollégium mintájára olyan diákotthon fölállítását javasolta, amely részint továbbképzést adna a tanárjelölteknek, részint helyet a tehetséges falusi gyerekeknek, az ún. Horthy-ösztöndíjasoknak. Két legyet ütne egy csapásra: a tanárjelöltek segítenék, tanítanák a — mai szóval — hátrányos helyzetű gimnazistákat, miközben ők maguk is képeznék magukat. Még az iskola mellett a telket is kiszemelte e kollégium számára. Tehetségmen tés Az 1944. évi évkönyvben e cím alatt olvassuk a következőket: „A VKM, illetve az Országos Magyar Falusi Tehetségmentés Intézőbizottsága a Horthy Miklós állami tehetségmentő járulékalap terhére a lefolyt tanévben iskolánkban kilenc I. osztályos és öt II. osztályos falusi tehetséges tanulót neveltetett. Mind becsülettel, többségük a legszebb reményekre jogosító sikerrel állotta meg a helyét. A sajnálatosan hosszú kényszerszünet sokáig érezhető volt munkájukon és magatartásukon; kezdetben nem volt meg valamennyiben a kellő igyekezet, a külső és belső fegyelmezettség. Nem egyet közülük a honvágy, a falusi megszokott környezet hiánya gyötört. Néhány heti következetes munka után azonban sikerült őket kötelességteljesítésre lendíteni. Ha egyik-másik tanulótól jóval többet is vártunk, mégis megállapíthatjuk, hogy továbbhaladásra valamennyi alkalmas, nagyobb részüktől kiemelkedő sikereket várunk." Ingyen kaptak helyet a Szent Gellért Konviktusban. Jól érezték ott magukat, és a konviktusi felügyelő tanárok nevelő tevékenysége is kedvezően hatott rájuk. Az ellátáson kívül ruhát is kaptak. Az iskolában az igazgatón kívül Márton György különleges gondoskodására voltak bízva. Firbás és Márton meglátogatta őket a konviktusban. A Horthyalaphoz hozzájárultak az érdekelt vármegyék (Csanád, Csongrád, Pest) és névtelen adományozók is.