Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

BAROSS GÁBOR GIMNÁZIUM

Baross Gábor gimnázium 1935—1939 1935 szeptemberében pedig mi lettünk az első gimnazisták. Az 1936. évi értesítő így jelent meg : A szegedi m. kir. állami Baross Gábor Gimnázium (II. oszjály reálgimnázium, III—VIII. osztály reáliskola) értesítője a LXXXV. tanévről. 1941-re „fogyott el" a reáliskola, 1942-re az egyetlen osztályból álló reálgimnázium. Csak mire az első gimnáziumi osztály — a mienk — érettségizett, lett a Baross egységes, nyolcosztályos gimnázium, pontosabban akkor már gyakorlógimnázium. Koponyavizsga Ez az első gimnáziumi osztály átlagon fölüli volt. A nyolcadik végén hat kitűnő (vastag betűs) és öt jeles (dőlt betűs), az érettségin öt kitűnő és hét jeles tanuló lett. Velünk járt Móra Ferenc unokája, a Vadember, Vészits Ferenc; a szalámigyáros fia, Pick Tamás; az igazgatónk kisebbik fia, Firbás Zoltán; a református lelkész fiatalabbik fia, Bakó Pál. Társaink közt ketten voltunk 1926. évi születésűek: nálam, a januárinál is fiatalabb néhány héttel Szász Gábor, kitűnő matematikus, műszaki egyetemi tanár. Lőkös Zoltán még egyetemi hallgatóként lett a Délmagyarország munkatársa, később főszerkesztője, ma a Vasárnapi Hírek főszerkesztője. Kurucsev Ivánról csak a Népszabadságban megjelent nekrológból tudtuk meg mi is, hogy a szovjet hadsereg katonája lett. Tompa Ferenc viszont orvosként vett részt a koreai háborúban, és feleséget is onnan hozott magával. Másról is nevezetes ez az osztály. Másodikos korunkban, az 1936/37. tanév folyamán, matematikatanárunk, Szeliánszky Ferenc (1906—1975) az akkor újításnak számító tesztnek vetett alá bennünket. Egyenként koponyavizsgára hívott mindnyájunkat, és az eredményt az 1938. évi értesítőben Intelligencia és iskolai teljesítmény címmel, az egyetem lélektani intézetének kiadványsorozatában pedig doktori értekezésként A hibakutatás neveléslélektani problémái (1938) címmel tette közzé. Mindegyikünket kóddal jelölt: a nagybetű az életkorhoz mért értelmességi fokot jelölte: A: elmaradt, B: normális, C: jó, D: kiváló képességűt, a hozzá kötőjellel kapcsolt szám e csoporton belüli rangsort jelölt. Osztályunkban Szeliánszky 7 A, 14 B, 16 C és 8 D minősítésű tanulót talált. Intelligenciakora szerint all. évnek felelt meg 5, a 12-nek 10, 13-nak 12, 14-nek 10, 15-nek 3, 16-nak 3 és 17-nek 2 tanuló. A vizsgálat idejében a valóságban all. évünkben voltunk ketten (Szász meg én), 12-ben a zöm, 35, 13-ban 7 és 14 éves volt 1. Az osztályátlag intelligentia quotiense, tehát az értelmességi kornak és a valóságos életkornak hányadosa (q) 1,13 volt. Ez is azt mutatta, hogy az osztály