Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

dományok Mekkája. Ez egyben azt is jelentette, hogy a főreáliskolába minden társadalmi osztálynak (a földműveseknek, az iparosoknak, az értelmiségnek) a középrétege íratta gyermekeit. Szintén 1894-ben a szülők társadalmi megoszlása a 279 tanuló apjának foglalkozása alapján így festett: nagybirtokos és -bérlő 16; kisbirtokos és-bérlő 59; mezőgazdasági alkalmazott 5; nagyiparos 5; kisiparos 35; ipari alkalmazott 1; nagykereskedő 6; kiskereskedő 51; kereskedelmi alkalmazott 1; köztisztviselő 26; magántisztviselő 13; katona 4; diplomás értelmiségi 23; magánzó, tőkés 22. Ezek az arányok —• mint a függelékül közölt statisztika mutatja — később sem változtak lényegesen. Különféle rendelkezések elég gyakran intézkedtek a zsidó tanulókról. Gondot jelentett szombati foglalkoztatásuk. 1887-ben főigazgatói rendelkezés szabta meg, hogy ahol gimnázium is van, írás és rajz alól nem menthetők föl. (Nyilván azért, mert ha a diák ragaszkodik ahhoz, hogy szombaton nem vesz tollat, ceruzát kezébe, akkor iratkozzék gimnáziumba.) 1883-ban a főigazgató szükségesnek látta külön fölhívni a figyelmet a „Mózes vallásúak iránti türelem ébresztésére". 1889-ben rendelték el, hogy a Mózes valüsúakat izraelitáknak kell nevezni. 1894-ben egyébként 73 zsidó tanulója volt az iskolának a 172 katolikus, 21 görögkeleti, 6-6 evangélikus és református mellett. Később is jelentős volt arányuk. A hittant 1858-tól 1875-ig Löw Lipót (1811—1875), majd 1912-ig Löw Immánuel (1854—1944) tanította. Az első érettségi találkozó 1887 1887. május 29-én tartották első találkozójukat a tíz évvel azelőtt először érettségizők. Ugyanebben az évben rendelte el a minisztérium a latin tanítását rendkívüli tárgyként. A szülők és a diákok eleinte nem nagy érdeklődést tanúsítottak iránta, érthetően, hiszen aki latint akart tanulni, inkább gimnáziumba ment. Később mégis egyre többen tanulták a külön latint, amelyet hosszú időn át „mint vendég" Fekete Ipoly (1858—1939) piarista tanár oktatott. Juhász Gyula kedves tanára volt „Ipi bácsi": a költő verset írt (Fekete Ipolynak, 1928) és ajánlott (Calasantius, 1931) neki. Az iskola első tornaversenyét 1893. június 23-án tartotta Újszegeden. Ugyancsak ebben az évben rendelkezett a főigazgató, hogy március 15-e és október 6-a megünnepelhető. Első ízben 1893. március 15-én emlékeztek az 1848—49-i forradalomra és szabadságharcra. Kiss Lajos (1849—1912) tanár, jeles történész, tankönyvíró „ismertette a márciusi napok mozgalmait és vívmányait". A következő évben a március 15-i ünnepélyen vendégek is résztvettek, köztük Kállay Albert főispán és Lázár György polgármester. Iskolai szünnap azonban nem volt.