Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

Foglalkozás, rétegződés A foglalkozási viszonyok elemzése mindennél világosabban mutatja, hogy a zsidókérdés Magyarországon már kezdetektől fogva inkább társadalmi, mint vallási, etnikai problémaként értelmezhető. Számukra az igazán fontos kérdés „polgáríttatásuk" elismerése volt s ez összefüggött többek között néhány általuk űzött foglalkozás társadalmi és politikai emancipálásával, kenyérkereső tevékenységük kiterjesztésének lehetőségével. Szegfy Mór még arról panaszkodott az 1848-as zsidónaptárban, hogy a zsidók „ki voltak zárva a kenyérkereset minden nemesebb ágaiból, királyi városokban nem igen lakhattak, czéhekbe föl nem vétettek... szellemi kifejlődésre buzdíttattak". Ezért a szegedi statisztikában (lásd a 2. sz. táblázatot) is lényegesen kevesebb például a zsidó kézművesek száma „mint sem azt a zsidó, saját sorsának javítására és jövendőbeli polgári állására nézve igényelte volna".

14 A szegedi zsidókról írt monográfia ékes bizonyítékokat hoz fel annak illusztrálására, hogy a zsidó az akadályok ellenére is mindig kötelességének tartotta, „magát érdemessé tenni az óhajtott polgári állás elérésére". Egy múltszázad végi amerikai felmérésben olvashatunk „...e fajnak túlságos becsületéről amaz ügyek iránt, melyeket a többi nemzetségek csak negyedsorban választanak". A továbbiakban azt fejtegeti az elemzés hogy „a héberfajta 18.115 határozott foglalkozású férfia közül 14.525-nek kereskedelmi foglalkozása van, csak 383-at használnak a földművelésben és 84 a munkás".

15 Szegedi zsidó családoknál lehetett tapasztalni, hogy a polgáríttatás" tényét megelőzte szociális emancipációjuk, mert az egyedül tőlük függött. így a kialakult, illetve a „szerzett" foglalkozás szerkezete mindvégig a legszorosabb összefüggésben volt a vagyoni helyzettel. Az 1798-as kimutatásban csak 30 családfő szerepel foglalkozásának feltüntetésével. Eszerint találunk közöttük 1 kereskedőt (mercator), 22 kisebb kereskedőt (questor), egy aranyművest (aurifáber), 1 özvegy férfit (vichna), 1 bérlőt (arendator) és néhány zsellért (inquilinus). Az egy aranyművességen kívül más iparág nincs képviselve az 1798-ban összeírt szegedi zsidóknál. Nagykereskedőjük is csak egy volt Wodiáner Fülöp mercator, akinek foglalkozása egészen más státuszt jelölt mint 22 társánál a questor minősítés. Előbbi ugyanis a letelepedett, városi bolttal, raktárral rendelkező nagyban forgalmazó és értékesítő kereskedőre vonatkozott, míg utóbbi esetben csak ritkán van szó letelepedésről, esetleges városi üzletük ideiglenes jellegű. Ezt látszik alátámasztani az 1845-ben készített foglalkozási statisztika adatsora. A fél évszázaddal korábban összeírt 58 családfő — akik közül 30 személy foglalkozását ismerjük — többsége már nem szerepelt az 1845-ös kimutatásban. Név szerint 19 főt