Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

tozó intimitások miatt szemben álló családi élet néhány sajátos demográfiai elemével is foglalkozzunk. A reformkori zsidó család több generáció, sőt távolabbi rokonok együttélésének kerete volt. Az 1798-ban összeírt zsidó háztartások a családhoz különböző címen kapcsolódó személyekből álltak; férfiak családfő 56 fő testvérek 3 rokonok 4 szolgák 9 fiú gyermek 91 „fiúnem összesen" 164 nők férjezettek 54 ( + 2 özvegy) özvegy 9 leányszolgáló 10 leánygyermek 74 149 56 zsidó háztartásban tehát összesen 313 lelket számláltak meg. A nős férfiak (56) és a férjezett nők (54) számának különbsége abból adódott, hogy két özvegy nő önálló háztartást vezetett, azaz családfőként vették számításba, míg az „özvegy" rovatba szereplő 9 személy lánya vagy fia háztartásában élt. Családonként átlagosan 3 gyermeket neveltek, míg a háztartások átlagos nagysága ennél 1,5 fővel nagyobb volt. Nincs kimutatás arról, hogy az alkalmazott szolgálók keresztények voltak-e vagy sem, de tény, hegy adózás szempontjából a háztartáshoz tartoztak. Akkor még a cselédtartás nem volt általános, a 19 szolgálóból Wodiáner Fülöp egyedül hármat foglalkoztatott. A jelenlevő „rokon, de nem testvér" kategória — mivel esetükben más adózási elvek érvényesültek — kizárta azt, hogy az adózásra kötelezett háztartáson belül a cselédek között bújtatnák el a frissen bevándorolt rokont. Az 1845. évi összeírás is azonosította a háztartást a családfő vezetése alatt álló, vele „egy kenyéren élő" vérségi és jogi kapcsolatban lévő személyek összességével. 201 családfő közül 190 volt a nős férfi, 11 személy özvegyi háztartást vezetett. A 353 „férfi" és a 318 „asszony magzat" azt jelentette, hogy családonkénti átlagos gyermekáldás megközelítette a négyet. Négy „férfi vagy asszony testvér" élt bátyja háztartásában. A 201 háztartástan regisztrált, nem testvér, de rokon „atyafiak" száma 11 fere rúgott. Ekkor már gyakoribb volt a cselédtartás, ami igen érdekesen alakult; férfi cselédként inkább zsidót alkalmaztak (31 fő), mint keresztényt (11 fő), viszont lányoknál fordított volt a helyzet, 9 zsidó cselédlány mel-