Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

szobájában helyezte el az Orsini-palota egyik termének bútorzatát is. Arra a kérdésre, hogy gyűjteménye milyen értékű, csak azt válaszolta: „az én képeimnek nincs értéke, nincs más csak becsértékük, nem forgalmi értékük." Talán nem fölösleges mégis piaci értékük illusztrálására elmondani, hogy műtárgyait 160 000 Ft-ra biztosította Enyedi Lukács. Érdemes ezt összevetni egy másik adattal; ugyanekkora Somogyi Könyvtárban található értékeket 723 000 Ft-ra biztosították. Nehéz helyzetbe hozta viszont hírlap-üzletét Engel Lajos halála. Engel Lajos 1896. december 15-én nyitotta meg „kő és könyvnyomdai könyvtörténeti papír- és könyvkereskedését és hírlap kiadói üzletét". Aztán 1912. nov. 16-án úgy halt meg, hogy sem végrendeletet, sem leszármazókat nem hagyott hátra. Vagyona a szegedi királyi adóhivatalnál kezelt készpénzből, drágakövekből, üzleti követelésekből, nyomdai felszerelésekbők sorsjegyekből, részvényekből és napilapja kiadói jogából állt 240 987 Ft értékben, de volt 137 940 Ft értékű ingatlana is. Csakhogy az így előált 378 927 Ft aktív vagyont 500 617 Ft követelés terhelte, azaz tiszta hagyaték nem maradt semmi. Engel Lajosné (szül. Neumann Gizella) azonban ügyvéd-sógora, dr. Engel Sándor révén közszerzemény és hitverstársi öröklés címén bejelentette igényeit a tulajdonképpeni passzív hagyatékra. Mivel végrendelet nem volt, a házassági szerződés pedig a hitves részéről az öröklési jogról való lemondást nem tartalmazta, az özvegy megkapta az adóhivatalnál bekekebelezett 530 Korona készpénzt, 67 Korona értékű drágaságokat (bizsukat ?), a Víg Sándor és társai ellen fennálló 88 383 K. üzletikövetelést, a nyomdai gépeket s vele a SzegedNapló politikai napilap kiadói jogát, a különböző kötvény- és részvényi papírokat, valamint az elhunyt Szeged belterületén telekkönyvezett ingatlanait a forgó hagyatéki terhekkel együtt.

55 Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az ügyvéd. Engel Sándor beleegyezésével, a másik sógorral, Vilmossal közösen, a férj halálozási napjáig visszamenő hatállyal 1913. szeptember 11-én, közkereseti társaságot hoztak létre. Bár itt a családi vagyon nem volt elég az üzlettel szemben fennálló követelések kielégítésére, a tekintély — és üzlet — megmentésére létrejött vállalkozói szövetség megoldotta ezt, s egyben a vállalkozás menedzserproblémáját is. Jóllehet a szegedi zsidó családokban nem volt mindegy az önerőből vagy hozomány révén szerzett tőke bekapcsolása a családhoz (családfőhöz) kapcsolódó vállalkozásba, a jellemző mégis az. hogy megszűnt a hagyományos „házközösség — gazdasági közösség" életmodell. s ezzel együtt elvesztette az e közösség létjogosultságát adó kereső-funkciókat is. Az üzlet és háztartás szétválását jól szemlélteti Pick J. János terménykereskedő tevékenysége. Családjának szegedi állandó lakhelyétől (Petőfi S. sgt. 54.) messze, Bécsben menedzselte szegedi érdekeltségű üzletét. Haláleset-felvétele szerint születési helye és illetőségi községe Szeged volt, de lakhelyül Bécs szolgált neki (Favoritenstr. 46.)

56 Vagyonán felesége