Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)
beszédesebben illusztrálja a zsidóknak Szeged gazdasági életében játszott szerepét. 48 A vagyon jogán törvényhatósági bizottsági tagok között meghatározó súllyal politizáltak Szeged zsidó polgárai. Néhány esetben a gazdag zsidók, akik a helyi választásokon elért sikerük alapján is tagjai lehettek a város képviselő testületének, lemondtak az őket virilis jogon megillető tagságról, s a választás által nyert s ezért becsesebbnek tartott megbízatást fogadták el, mint pl. Polczner Jenő és Lemle Miklós az 1887-es általános választásokon. 49 A közgyűlésnek ily módon a vagyon és presztis oldaláról is támogatott „zsidó lobbyja" elhatározó módon tudott beleszólni fontos városgazdasági és — politikai kérdésekbe. Jelentős bérlemények és városi területek kerültek a legelőnyösebb feltételeket kínáló zsidó vállalkozók kezére. Wolf Károly — mint legtöbbet ígérő — megkapta az Újszegedi italmérés jogát évi 2100 Ft bérleti díjért. 50 Kotányi Herman és fiai egy hatósági felügyelet alatt álló cselédhivatal és bizományi üzlet felálllítására kaptak engedélyt, ami — figyelembevéve Szeged társadalmának polgárosodását és növekvő családi háztartásait — nem mindennapi haszonnal kecsegtetett. 51 A Klauzál és Kárász féle házsor előtti telket a Szegedi Kereskedelmi és Tparbank (May R. Miska) vette meg 1872-ben azzal a feltétellel, hogy a város által is elfogadott tervek alapján beépítteteti a területet. 52 Ha a város érdeke és a vállalkozó üzleti elszántsága találkozott, akkor a közvélemény ellenében is támogatták a kifogásolt vállalkozást. A közgyűlés 61 igen és 12 nem szavazattal engedélyezte Steiner Bernát csontlisztgyárosnak, hogy a budai országút mellett fekvő gyárának a tetőzetét kijavítsa, pedig a lakosság egészségügyi okokból az építés betiltását követelte. 53 Az adók, a fontos közéleti állás az egyén státuszának döntő elemei, de korántsem adják teljes képét az illető még sok egyéb részlet által finomított társadalmi helyzetének. Első generációs szegedi zsidók esetében legfőbb gond még az egzisztenciateremtés, a jogokban való részesedés. E javak átörökítése a második generációra lehetővé tette a család tekintélyének tovább növelését, részben az üzlet felvirágoztatása, ill. nagyfokú műveltség megszerzése révén. A híres kereskedő családból származó Eisenstädter Lukács a Szegedi Napló szerkesztőjeként és műgyűjtőként lett a város egyik legtekintélyesebb polgára. Helyzetét vagyoni, de társadalmi értelemben is jól jellemzik a Szegedi Híradó munkatársának, Kisteleki Edének a lakásáról írt sorai: „Nem láttam még remekművekből álló oly múzeumot, melynek kereteiben választékos ízlés s összhangot találni tudó szellem a magánlakás kényelmét s barátságát, meghittségét így elhelyezni képes lett volna." 54 Külföldi útjairól olyan ritkaságokkal tért haza, mint pl. egy Phedias-korabeli görög szobor, Rafael vázlatok, van Eyk képek, egy terrakotta szoborcsoport, mely régen az Estei hercegek palotáját díszítette. De elhozta magával, s a saját