Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

nökségek megszervezésében. A szegedi zsidó burzsoázia vállalkozási szerkezetéből adódóan jelentős vagyonképzésre elsősorban a kereskedő családoknál nyílott lehetőség. Az 1871. október 18-án kiadott virilis jegyzéken az első három helyet még keresztény vállalkozók foglalták el: Kárász Benő (1102 Ft), Zsótér Andor (1098 Ft) és id. Felmayer Antal (1011 Ft). Utánuk két zsidó kereskedő következett: Eisenstädter Antal (1011 Ft) és Holczer Salamon (899 Ft). Rajtuk kívül az első tíz — 500 Ft feletti adót fizető — között a 7. helyen felvett Bamberger Sámuel kereskedőt találjuk. Einsenstädter Lukácsnak meg kellett elégednie a 15. (421 Ft), a későbbi palotaépítő Kiss Dávidnak a 27. hellyel (297 Ft). Ez utóbbi javuló vagyoni helyzetét jól elemzi az a közgyűlési határozat, mely a Széchenyi tér feltöltésére, csatornázására és fásítására szükséges pénz (36 317 Ft) jelentős részét a Kiss Dávid által megvett háztelek árából (34 563 Ft) kívánta fedezni.

44 A tőkéjüket ipari vállalkozásba fektetők: Reiner Mór szeszgyáros (297 Ft), Schcinbcrgcr Antal bőrgyáros (272 Ft), Lengyel Lőrinc bútorgyáron (240 Ft), Naubauer Józseí gyufagyáron (128 Ft) nem tudtak megkapaszkodni az élbolyban, az ipari vállalkozás szívósabb munkát követelt a befektetések lassúbb megtérülése mellett. Még az 1875. november 15-én közzétett adójegyzéken sem történt lényeges változás a korábbihoz képest; Kárász Benő „lecsúszott", s az első helyet Zsótér Andor vette át (1991 Ft), utána ifj. Fclmajcr Antal következett (1393 Ft), míg harmadikként Eisenstädter Antalt vették fel a listára (1193 Ft).

45 Nincs változás a vagyonszerzés módjában sem; döntően a kereskedelemben felhalmozott tőkéről van szó. Jellemző az ipar helyzetére, hogy az egyébként jelentős zsidó tagsággal működő ipartársulat egzisztenciális reflexét követve a házalási ipar betiltását kérte a közgyűléstől a „helybéli adófizetők érdekében".

10 A főként keletről érkezett zsidó — és nem zsidó — házalók a kontár helyzetből következő adómentesség révén alulkínálták a nyilvántartott szakiparok termékeit. Ez pedig konkurrenciát teremtett a képesítéshez kötött iparok művelői számára. 1882-ben változás állt ke a legtöbb adót fizetők serrendjében; első lett Eisenstädtcr Nándor 3597 Ft-tal s messze lemaradva követte őt Zsótér Andor (1833 Ft), ill. Kárász Géza (1365 Ft).

47 De az igazi változást mégis a századforduló hozta; a legnagyobb tőkével ekkor már nem a kereskedők, hanem az ipari vállalkozók rendelkeztek. Az í910-cs statisztika legtöbb adót fizetők listáján 370 fő szerepelt. „Listavezetők" voltak; a Winkler testvérek, akik gőzfűrész üzletük után 13 372 Ft-tal adóztak. Back Bernát gőzmalom tulajdonos 13 068 Ft-tal a második helyet foglalta cl. Utánuk két katolikus kereskedő, Wagner Antal és Gusztáv következett. (7C66 ill. 7733 Ft), de ötödikként ismét az ipar jeles szegedi képviselőjét láthatjuk: Lengyel Lőrinc bútorgyárost (6595 Ft). Az első tíz; virilis között 4 keresztényt cs 6 zsidót találunk, ami mindennél