Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

kozatában — mindjobban kibontakozik előttem Szerb Antal könyvének jelentősége. A legelső magyar irodalomtörténészek mellé állíthatjuk őt, aki szintézisét adja a modern irodalomtudománynak és elődeit éppen nemzeti szempontból sokhelyütt fölülmúlja. [...] Az úgynevezett konzervatív iskola előtt mindenki gyanús, aki mást mond és másképpen akar magyar lenni, mint ők. [...] De mondhatom, kevés olyan vigasztaló és izgató olvasmányom volt életemben, mint az utóbbi hetekben, amikor végigolvastam Szerb Antal irodalomtörténetének korrektúraíveit és örömömben föl-fölkiáltottam : íme, ilyen gyönyörűen és átérzett magyarsággal ír az, akit azzal vádolnak, hogy nem tiszteli a hagyományokat. Igazi magyar érték ő, hibái és fiatalos nagyotmondásai ellenére is, amellyel az ellenkezést néha fölkelti. Legszebb lapjai Szerb Antalnak éppen azok, ahol a hazaszeretet és az irodalom legbensőbb egyesüléseiről ír. Ez különben természetes. Hiszen a kiátkozott Ady Endre minden belső harca ellenére is: magyarabb azoknál, akik magyartalansággal vádolták. És magyar volt Kölcsey is, ki merné kétségbevonni, pedig róla maga Szerb Antal állapítja meg, hogy bántóan gúnyolja a cigányzenét és hogy igazságtalan, mikor a magyar múltat kezdi mérlegelni."

33 E hosszan idézett nyilatkozat több szempontból is fontos. Először is: ezzel Zolnai nyilvánosan védte meg Szerbet, nyilvánosan s egyértelműen állt ki mellette. De emellett a tény mellett érdekes a nyilatkozat érvelése is. Ebből ugyanis kikövetkeztethető, hogy a Szerb elleni vádak nem annyira szakmai, mint inkább politikai természetűek voltak, s tulajdonképpen egy mentális vonásban, a „nemzetietlenségben" kulminálódtak. Nagy volt tehát a veszély, mert az ilyesféle logikájú „bírálat" pontosan nem ítélhető meg, bizonyítása és cáfolása egyaránt problematikus. Inkább bunkó az ilyen vád, semmint szabatos minősítés. Érthető hát, hogy e logikát Zolnai is kényszerült átvenni — visszájára fordítva azt. Nyilatkozatában ezért erre koncentrált, s Szerb-védő taktikájának lényege „a ferdítések és igazságtalanságok" kimutatása, ill. Szerb „magyarságának" szövegszerű, idézetekkel megtámogatható bizonyítása lett. Kétségkívül defenzív stratégia ez, eleve behatárolt mozgástérben. S mélyen jellemző, hogy egyebek mellett azt is bizonygatnia kellett: védence „sem magyarságban, sem stílusban nem marad" Beöthy Zsolt mögött. A tárgyalások azonban beindultak s Zolnai kezdeményére 1935. december 27-én Szily Kálmán levélben is válaszolt, némi reményt is nyújtva. Budapest, 1935. december 27. Igen tisztelt Barátom! A Vigília és a Széphalom új számait megkaptam, az idézetek összeállításának megküldését várom. Mindezeknek birtokában — miként legutóbb Szegeden szóval is megígértem — igyekszem majd újabb mérlegelés alá vetni a Szerb Antal magántanárságára vonatkozó álláspontot. Egyúttal megragadom az alkalmat és hálás köszönetet mondok a Galli-