Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

kanizmus magyarországi visszhangjai című tanulmányodnak szíves megküldéséért. őszinte, igaz tisztelettel vagyok kész híved: Szily Kálmán Méltóságos Dr. Zolnai Béla úrnak, egyetemi bölcsészettud. kari dékán, Szeged Zolnai esélyeit növelte, hogy — mint Szily levelének címzéséből is látható — ekkor már ő volt a kar dékánja, az ügyeket tehát immár hivatalból is mozgathatta. Mielőtt azonban érdemben válaszolhatott volna Szilynek, újabb probléma támadt — Timár (teljesen jogos és érthető) reklamációja: miért nem küldték föl még mindig iratait a minisztériumba? Miért fektetik ügyét? Kérdéseivel több professzort is fölkeresett. 1936. január 17-én Mészöly Gedeonnak, 19-én Buday Árpádnak és Várkonyi Hildebrandnak írt ez ügyben. Levelei alaphangja mutatja, a huzavona mind veszélyesebbé s tarthatatlanabbá vált: „Én — írta pl. Várkonyinak — éppenséggel nem tartom olyan természetes és magától értetődő dolognak, hogy az áldatlan Szerb-ügynek én is áldozata legyek. Sőt ellenkezőleg, egyenesen megalázónak tartom, hogy az én habilitációm véglegezését Szerb ügyétől tegye függővé valaki . Elvégre szegény, sorsüldözte embernek is lehet önérzete!" Érvelése — bár indokolt, s emberileg teljesen érthető volt — Szerb képesítésére nagy veszélyeket rejtett magában. Ebben ugyanis már f lvetődik a két ügy szétválasztásának lehetősége, ami automatikusan Szerb Antal „elejtését" jelentette volna. S ráadásul érvelése etikai kérdéssé is tette a huzavonát, ami könnyen elvezethetett volna a „Szerb-párt" belső megosztásához. Ezt a veszélyt Várkonyi Hildebrand is fölismerhette, mert Tímárhoz írott, lappangó levelében, úgy tetszik, „illojalitással vádolta" a címzettet — Timár legalábbis ez ellen védekezett Várkonyihoz írott újabb (január 27-i keltű) levelében. Közben Zolnai folytatta Szily meggyőzését. 1936. január 24-én nagy levélben állt ki Szerb mellett. Levele okos, higgadt s mindenekelőtt — a belé rejtett kritika ellenére — kellően taktikus írás . Nagyméltóságú Államtitkár Úr! Kegyelmes Uram! Hálás köszönettel vettem Excellentiádnak 1935 december 27-én kelt levelét, melyben kegyesen kilátásba helyezi, hogy újabb mérlegelés alá veszi a Szerb Antal magántanárságára vonatkozó álláspontot. ígéretemhez híven, szíves engedelmével és azon bizalomnál fogva, mellyel Excellentiád