Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

helyzetben a régi szemlélet s metódus rögzült, ill. maradt domináns. Új ember alig-alig került be e karba (jellemző, hogy Thienemann Tivadar s Zolnai Béla már a szélsőségesen „újat" képviselte).

7 A habilitáció ügyrendi menete azonban lényegében véve a két világháború közt is olyan maradt, amilyen a dualizmus: a liberális kultúrpolitika éveiben volt.

8 A jelöltet az egyetem habilitálta; a majdani magántanár az egyetemre nyújtotta be „folyamodványát". Kérvényéhez csak önéletrajzot, addigi munkássága bibliográfiáját, fontosabb önálló műveit, tervezett előadásainak vázlatát, erkölcsi bizonyítványt kellett mellékelnie. Kérését előbb formailag bírálták el, majd szakmai véleményezésre is kiadták két professzornak. A „véleményes jelentések" alapján a kari tanács a folyamodót magántanári vizsgára, majd — annak sikeres letétele után — próbaelőadásra „bocsátotta". Ha ez is sikerült, a jelöltet a kari tanács habilitálta, s utána már csak a minisztériumi jóváhagyás következett, amely többnyire csak formális aktus volt. A döntés elvben ,s többnyire a gyakorlatban is az egyetem, ezen belül is a kari tanács kezében volt. A habilitáció egyetemi belügynek, tudományos kérdésnek számított. A korábbiakhoz képest a lényeget illetően 1919 után „csak" annyi változás következett be, hogy a kiválasztásban nagyobb jelentősége lett az „ideológiai megbízhatóságnak", a „nemzeti szellemiségnek", azaz a mentális, közérzületi jellegű, tudományon kívüli szempontoknak.

9 ( Adolog természete szerint ez elsősorban a bölcsészeknél szűrte meg a számbajöhető kutatókat; a matematikai és természettudományi habilitációknál nem okozott problémát.) 2. (Szerb Antal tudományos tevékenysége és ambíciója 1934 előtt.) 1934 szeptemberében, habilitációja kezdetekor Szerb Antal még csak 34. életévében járt, s nagyreményű fiatal tudósnak (s írónak) számított. Addigi élete s pályája simán, komolyabb problémák nélkül telt el. Mint ismeretes, 1901. március l-jén született katolizált zsidó családban ; keresztapja Prohászka Ottokár volt. Középiskoláit a „kegyes tanítórend budapesti főgimnáziumában" végezte; 1919-ben érettségizett. 1920-tól a budapesti egyetem hallgatója volt, magyar, német és angol szakon. Egy félévet Grácban is hallgatott. 1924-ben tett tanári szakvizsgát, majd még ugyanabban az évben le is doktorált. Pedagógiai szakvizsgáját 1926 tavaszán tette le, ősztől „Budapest székesfőváros szolgálatában állt": a VIII. kerületi (Vas utcai) fiú felsőkereskedelmi iskolában tanított magyart és angolt. Irodalmi és tudományos pályája is hamar megkezdődött; még nem volt egészen húsz éves, amikor— 1921 februárjában — a Nyugat öt versét közölte.

10 Pályája ettől kezdve mindvégig két ágon futott; nemcsak szépirodalmi ambícióinak élt, de az irodalmi esszé egy sajátos változatát is művelte. Sőt tudjuk, az esszéíró sokáig háttérbe is szorította benne az írót. Tagja volt a Philológiai Társaságnak, írt „hagyományos" pozotivista tárgytörténeti cikkeket is, igazi „műfaja" azonban szinte kez-