Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

gedi Híradó Kadocsa (ál)nevű szerzője: „Megéltük tehát, hogy Szeged megye ismét Csongrád vármegye lőn." Pedig hát a Szeged megye korábban nem megbélyegző, hanem tiszteletet ébresztő megnevezés volt. Az 1843/44-i országgyűlésen ezzel éljenezték meg követtársai Bérczy Antalt, a Város haladó követét. Igaz, e Szeged megye ekkor valójában csak a Várost jelentette, s annak jelzéséül szolgált, hogy oly derekasan viselkedik, mint egy ellenzéki megye. Az említett vásárhelyi restaurációra különben Szeged is hivatalos volt, mint Csongrád vármegyének a tápai és kisteleki úri jogok maradványai révén még mindig földesura. Vadász Manó és Zsótér Andor követek kétpontos utasítást kaptak: 1. „Az 1848-ki jogalap mellett küzdjenek"; 2. „a megye székhelyének Szegedre áttételét okokkal és érvekkel szorgalmazván, a megyeház építését illetőleg ajánlatokkal is támogassák".

6 Maygráber Ágoston volt honvédtiszt a Szegedi Híradó 1860. december 16-i számában Hol legyen Csongrád megye székhelye? címmel írt cikket. Abból indult ki, hogy „elmúlt már azon szerencsétlen korszak, amidőn a megye csak hűbéri befolyás alatt gondolta megvédhetni helyhatósági (municipális) jogait, s a megye egy jelentéktelen pontját kínai fallal körülkerítvén, utolsó lehelletig védte magát a közkormányzati (demokratikus) szellem megszállásaitól". Szeged nem csupán a megye nagyvárosa, hanem „szerencsés földrajzi fekvésénél fogva máris méltán mondható Magyarország második fővárosának". Ha pedig a haza „az európai államcsaládban illő helyét elfoglalandja, a jövő láthatárán Szeged — délkeleti Európa jelentékeny városául tűnik föl két hatalmas hajókkal szeldelt folyam mellett". Erdély és Oláhország irányában a „keleti kereskedés kulcsa" lesz, különösen ha a fiumei vasút révén Olaszországgal is közvetlen kapcsolatba kerül. A Timest idézve írta: „Szeged nem oly hosszú idő után Magyarország Manchester/e leend." A cikkíró a vasút mellett különösen a távírdát emelte ki, amely révén „a párizsi és londoni események itt pár óra alatt tudva vannak". Különben is a megyei szabadelvű pártnak mindig ez volt az óhajtása. Eleve elhárította némely nemesek érvét, amely szerint Szegváron van a megyeháza, hiszen ez igen leromlott állapotban volt már, s a „12 éves rontó-bontó rendszer alatt csak börtönnek tudták használni". Szegedtől való távolsága miatt egyedül Szentes panaszkodhatna, de ő is közel esik a kisteleki vasútállomáshoz. Szegeden vannak vendéglők, mulatóhelyek, színház, kaszinó, polgárházakban művelt társaskörök, „melyekben kedves polgárlányaink szíves[en] kezet szorítandnak a nekik nyújtott nemes jobbal". A bérházakban könnyű lenne elhelyezni a tisztviselőket. A városban nem jöhetnének létre „egyoldalú atyafiságos szövetségek". Szeged iskolaváros lévén, a megyei és a széles környékbeli ifjúság szabad óráiban érintkezhet a megyegyűléseken a „nemzet munkás férfiaival". Végül: „Szeged a megyével tényleg összeolvadván, pár év múlva képesítendve