Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

szesebbnek is tetszik Királyi Városban, mint Paraszt helyen Nemes Vármegye Házának lenni." Szegedet a főispánnal szemben gr. Erdődy György kamarai elnök, a mindszenti és az algyői uradalom birtokosa pártfogolta. Az 1759. május 21-i közgyűlés a Károlyi—Haruckern-érdekeknek megfelelő főispáni törekvést támogatta, és megint Csongrád mellett voksolt. Október 5-én Bezur Ferenc mindszenti uradalmi felügyelő ellenében tíz pontban szedte össze „az adózó nép kényelmére" is hivatkozó, kevéssé meggyőző ellenérveit. Döntőnek látszott, hogy a tiszántúliak Szegedre menet Szentesnél keltek át a Tiszán, így a megyének ősi nevét adó Csongrád valóban közelebb esett hozzájuk. Később is hangoztatni szokták : „Az állami és vármegyei érdek is kívánja, hogy a vármegye e részében Ievo vidék is művelődjék és boldoguljon, ami mind inkább történhet, ha a megyei hatóság a vármegye székhelyén lakván a népet szem előtt tartja s oktathatja." Gr. Erdődy György erre a helytartótanácshoz fordult. Mária Terézia 1761-ben neki adott igazat, és Szegeden megyeháznak átalakítható épület vételét rendelte el. „Nem találhattak" alkalmas épületet, s amikor 1765-ben újra föllángolt a vita, Szegednek már nem volt kellő súlyú pártfogója. A megye urainak 1766-ban már mindegy volt, hogy hol, csak ne Szegeden épüljön a székház. A királynő 1767-ben a helytartótanács révén azt választotta: mindegy hogy hol, csak építsék föl végre székházukat. Olcsóbbnak találták, ha a szegvári kastélyt veszik meg gr. Károlyi Antaltól. Szegvár igazi megyeszékhellyé nem fejlődött. A tisztviselők, ha csak tehették, lakóhelyükről intézték az ügyeket, a közgyűlések pedig — miként Czímer Károly írta — tovább vándoroltak.

4 A reformkortól a kiegyezésig 4. A megyei közgyűléseket 1825-től 1848-ig már általában csak két helyen, Szegeden és Szegváron, 1837-ig még egy-egy alkalommal Hódmezővásárhelyen is, tartották. Az 1829-i tisztújításkor ismét fölvetődött a szegedi székház építése, amely a liberálisok előretörtével egyre kevésbé volt vitás, „csupán" pénz kérdése lett. Az 1841. szeptember 13-i közgyűlés föl is ajánlotta a szegvári épületét katonai laktanyának, ám a bécsi haditanács még csak válaszra sem méltatta.

5 A reformkorban Szeged maga is többször, először 1827-ben, föllépett a megyeszékhely idehelyezéséért. Mindhiába. Amikor pedig az abszolutizmus korában, 1849-től 1860-ig ide került, nem volt benne sok köszönet. 5. Az Októberi Diplomát követő 1860. december 18—20-i, Hódmezővásárhelyen tartott megyei tisztújítás után szinte fölsóhajtott a Sze-