Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

nem volt első szempont a település súlya, nagysága, sokkal inkább az játszott szerepet, hogy az adott helyen valamely nagybirtokosnak, aki egyben főispáni vagy más megyei tisztséget is ellátott, volt-e megyeház céljára alkalmas, a megyének átengedhető épülete.

2 3. Noha Csongrád vármegye területe Szegeddel együtt már 1686-ban fölszabadult, törvényhatóságának visszaállítására csupán 1723-ban került sor. Addig a magyar királyi kamara Szegeden székelő prefektusának felügyelete alatt állott, aki — amint azt a szegedi Palánkban álló „megyeháza" (Provinzhaus)

3 is mutatja — e célra külön tisztviselőséget állíthatott föl. Maga a visszaállított vármegye, miként szomszédai, nélkülözte az önkormányzat társadalmi alapját adó nemességet; még tisztviselőit is más megyéktől vagy éppen az 1715 óta ismét szabad királyi városi jogokat élvező Szegedtől kellett „kölcsönöznie". Területileg hét jobbágyközségből (faluból, mezővárosból), valamint a hozzájuk tartozó pusztákból állott, s mindez öt uradalomba tartozott. Ezek birtokosai (a Károlyi, a Haruckern és az Erdődy családok) és gazdatisztjeik, valamint a tőlük függő hivatalnok nemesek döntötték el a megye sorsát, benne a székház kérdését is. A közgyűléseket a vármegye minden helységében, sőt népes pusztáján, nemkülönben Szegeden is tartották. Az 1723:73. f c-nek úgy tettek eleget, hogy gr. Károlyi Sándor szivességéből a szegvári kastélyt igénybe vették. A vármegye 1730-ban Szegeden szerzett egy házat, inkább csak azért, hogy telkén fölépíthesse székházát; mivel ez 1740 táján tönkrement, egy új székháznak a Vár közelében való fölépítése reményében eladták. Az 1758. február 23-án Vásárhelyen tartott közgyűlés a (szegedi) épület tervének és költségvetésének kidolgozására bizottságot választott, ám ez nem teljesíthette föladatát, mivel az augusztus 29-i szentesi közgyűlésen beiktatott új főispán, gr. Forgách János a szintén Károlyibirtokhoz tartozó Csongrádot szemelte ki megyeszékhelynek, és ezt — hivatkozva gr. Károlyi Ferenc előzetes beleegyezésére — nyomban el is fogadtatta. Lábady Antal alispán, aki Szeged főjegyzője is volt, a főispán távollétében ide összehívott október 5-i közgyűléssel Szeged melletti újabb határozatot fogadtatott el. Lényege: 1. Szegednek vára van, amely háború esetén a lakosságot is óvja ; 2. népesebb Csongrádnál ; 3. Csongrád a megye szélén van, Szeged viszont közlekedési gócpont, s ha a „Bácskaságbúl és talán Kis Kunságbúi" visszacsatoltatnak a korábbi területek, a megye középpontjában helyezkedik el; 4. Szegeden lévén a katonai „Commissariatusságh", a távoli csongrádi megyeszékhely csak növelné a forspontot; 5. Szegeden piac és vendégfogadók lévén, a közgyűlésekre érkezőknek „maguk erszényekre" való ellátása nem okoz gondot; 6. itt olcsóbban lehetne venni vagy építeni megyeházat; 7. más megyék is királyi városokban székelnek, végül — mintegy döntő érvként: 8. „Dí-