Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

A Szegedi Napló 1928. húsvéti számában a kultuszminiszter ismét fölvázolta elképzeléseit. Hangsúlyozta a Város kiemelkedő kulturális szerepét, melyhez képest szinte kicsinyesnek tűnt a hat községnek (Algyő, Deszk, Dorozsma, Sándorfalva, Szőreg, Tápé) városi kötelékbe vonása — községi önállóságuk és saját pótadójuk megtartásával.

128 Nagy-Szegeddel a beköszöntőben indult a Szegedi Szemle is.

129 Amikor pedig a polgári egység jegyében, 1929 nyárvégén szervezkedésbe kezdett az említett Nagy-Szeged Párt, Klebelsberg ismét tollat ragadott, hogy bővebben kifejtse eszméjét. Utalt arra, hogy 1890-ben hogyan alakult ki Grosswien (Nagy-Bécs); s miért futott zátonyra a századelőn Nagy-Budapest eszméje: ,.a Pest körüli helységek önálló város-egyéniségekké fejlődtek, amelyek különállásukat már nem is tudják egészen feladni". Ez, ha nyilvánvalóan nem teljes magyarázatot is, mindenesetre jellemző. Most csupán Kiskundorozsmát, Tápét és Szőreget említette mint Szegedhez csatolandó községeket. Számára Nagy-Szeged nem anynyira területrendezést, inkább a városiasság fejlesztését jelentette: egyetemet, iskolákat a tanyákon is, modern városrendezést, fejlett sportéletet (pl. sportuszodát) stb.

130 A kultuszminiszter egyébként támogatta a tudományosan Schneller Károly és Zsedényi Béla által igazolt NagyMiskolc tervét is. Jellemző, hogy a Délmagyarországnak nyilatkozó Bokor Adolf a három említett helység csatolását „megvalósíthatatlan utópiának" tartotta, s inkább ajánlotta Szeged megye megvalósítását.

131 35. A Délmagyarország 1929. szeptember 1 7-i Nagyszeged c. vezércikke figyelemre méltó megállapításokat tartalmazott a klebelsbergi koncepcióról. „Félreértés ne legyen belőle: a várospolitikának azt az irányát, mely egy centrummal össze akarja kapcsolni a vele már összenőtt és gazdaságilag odatartozó községeket, elvileg nem helytelenítjük. De igenis valljuk [...], hogy akár húsz falunak puszta egymásra hajigálásáhól még nem lehet várost teremteni." Hasonlót írt városépítési meggondolásból Pirovits Aladár. Nem a városterület bővítését, hanem a meglévő közművesített területek jobb beépítését, a városiasság növelését szorgalmazta. Gerő DezsŐ ezzel nem tartotta szükségképpen szembenállónak Klebelsberg fölfogását.

132 Pirovits Aladár négy év múlva ismét bírálta Nagy-Budapest és NagySzeged koncepcióját az intenzív városiasodás szempontjából.

133 A vele vitába szálló Breinovits Vilmos sem tudott érdemben érvelni, inkább azt hangsúlyozta, hogy a klebelsbergi eszme nem elsősorban a közeli községek Szegfdhez csatolását, sokkal inkább a városnak kulturális és gazdasági jellegű vidéki centrummá emelését jelenti.

134 A Délmagyarország jó év múltán foglalkozott ismét a témával. Egy szegedi küldöttség előtt a kultuszminiszter kijelentette: Szeged megye helyett a közigazgatási Nagy-Szegedet kell megteremteni. Általa a város lakossága elérte volna a kétszáezres lélekszámot.

135 E hírek hallatán Csa-