Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

közül elsó'sorban arra a 15-re áll, amelynek a megyéhez nem tartozó városokban van a székhelye. A Csanád megyei birtokosok is idegenkednének Szegedtó'l; az ottani megyegyűléseken meg sem jelennének, nem úgy, mint Makón, ahova könnyen bejutnak. Szeged eltéró' társadalmi összetételét is idegennek tartotta a megyéétől. „Szeged lakossága kiválóan iparos és kereskedői elemekből áll, kinek mind egyénisége, mind társadalmi szokásaik annyira eltérőek és ellentétesek azon elemekétől, melyek megyei központot képező helyeken képződtek, hogy valamint a szegedi nép nem volt képes soha megtűrni az idegen és szokásaikhoz simulni nem tudó megyei elemet, viszont a megyei elem is Szegeden magát otthonosan soha nem érezhette". A megyei, azaz birtokos vagy bérlő nemesi, majd dzsentri elem kétségtelenül szemben állt a polgári és paraszti rétegekkel, ám ez Makón sem volt másként, így önmagában sem a múltat nem magyarázhatta meg, sem a jövő elé nem gördíhetetett akadályokat. Szeged szerintük semmi esetre sem való megyeközpontnak. „Szeged hivatása — írták — nézetünk szerint az, hogy az alföldnek ipari és kereskedelmi forgalmi központjává váljék. Ha van Szegedben annyi életképesség, hogy ezen hivatását betöltse: úgy emelkedni és gyarapodni fog megyei székhely nélkül is; ha pedig nem lesz képes annyi életerőt kifejteni, hogy hivatásának megfeleljen; úgy sem megyei székhely, sem más hivatalok odahelyezése nem fogja fölvirágzásra juttatni." A fölirat, melyet száznyolcvan tagú küldöttségvitt Tisza Kálmánhoz, a továbbiakban adatokkal igyekezett bizonyítani a kicsiny megyének, valamint 30 000 lakosú székvárosának életképességét, melyet önállóságával együtt elveszítene.

57 Az ellenzék szegedi lapjának Torontáli álnevű cikkírója elsősorban történelmi és nemzetiségpolitikai okokkal érvelt Szeged mellett. Rámutatott, hogy a 18. században megkisebbített területen léttehozott „Makó megye" ( = „Makover Komitat") csak így nyerheti vissza déli részét Torontáltól, amely történetileg semmit sem veszít, hiszen a középkorban Beodránál kezdődött. Ami a nemzetiségi szempontot illeti, Makó eddig sem magyarosított, ott „Izrael fiai közül sokan még most is németül beszélnek"... Torontálban pedig „szerb testvéreink még ma is a muszkákról álmodoznak", s ezzel az orosz cári segítséggel ijesztgetik a Szeged környéki magyarságot és magyarosodó németséget. „Nekünk az az óhajtásunk, mentül több nem magyar ajkú községet kerekíteni ki Torontálból, melynek székhelye Szeged legyen. És ha ez megtörténik, hisszük, Csanád megye is velünk fog küzdeni nemzetiségünk terjesztésében, s ha egyszer erre a térre lép, be fogja látni, hogy privát érdekek alávetendők a hazáénak."

58 Ha beszámítjuk a Szeged „hálátlanságával" kapcsolatos csetepaté, a Szegedi Híradó és a Maros között

59

, a szegedi kormánypárti lap igazából csak egy hónappal később sorakoztatta föl érveit Csanád és Szeged megyéért. A. L. a 16—17. században a töröktől megsanyargatott sze-