Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

Ezek eredményeként Szeged a megnagyobbodott Csanádnak, Szentes pedig a megváltozott területű Csongrádnak lenne a székhelye. A statisztikai adatokat is tartalmazó mellékelt új beosztás tervezete, sajnos, Tisza Lajos fiókjában maradhatott, ám maga az elaborátum is részletes és indokolt áttekintést ad a tervezett változtatásokról, melyek — különösen Csanád megyében — Szeged saját érdekei nélkül is előnyösek lettek volna a lakosságnak. Megszűnt volna Csongrád megyének a városi törvényhatóságok — Hódmezővásárhely és Szeged — okozta szétszabdaltsága; a déli részek különben is Szeged felé gravitáló községei elkerültek volna e megyétől, ezáltal Szentestől is, mellyel az igazgatásin kívül semmilyen kapcsolatban nem álltak. Csanád vármegyével szemben alapjában véve most is csak egy tényezőt : kicsinységét lehetett fölhozni; ugyanis alig 28 • mérföld területű volt. Az előterjesztők úgy vélték, hogy az ehhez járuló rossz közlekedési viszonyok jellemezte állapot „talán kielégítheti egyes községek vagy helyi érdekeltek [eredetileg: klikkek] igényeit, a lakosság egészére viszont káros". A magyar lakosság sem a megyén belül, sem kívüle nem töltheti be asszimiláló, legalább is ellensúlyozó szerepét. S itt ismét fölmerült Vass Pálnak már 1876-ban fölhozott eszméje: Szeged mint megyeszékhely nemzetiségpolitikai célokat is szolgálna; a továbbra is fönntartott elképzelés szerint ugyanis a Város megmagyarosítaná megyéjének „idegen ajkú" lakosságát is. Ecélt szolgálná FelsŐ-Torontálon kívül Bács-Bodrog vármegye ókanizsai járása felső részének idecsatolása is. „Fontossággal bír — hangsúlyozta az előterjesztés —, hogy Nagykikinda város s nagy részben a volt kikindai kerület is az újból alakítandó Csanád megyéhez csatoltassék, mely helyek jelenleg köztudomásúlag a szerb nemzetiségi túlzások befolyásolása és vezetése alatt állanak, s az államegység ellen irányuló törekvések valódi csúcspontjait képezik." Ez előnyös lenne Torontál megye nemzetiségi viszonyaira az új Csanádra pedig nem lenne veszélyes, hiszen — Szegedet nem számítva — lakosságának több mint a fele így is magyar lenne. Hogy a két délvidéki megye magyarsága ne gyöngüljön meg, két magyar többségű város változatlanul eredeti helyén : Törökkanizsa Torontálban, Zenta Bács-Bodrogban maradna. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék terhére történő többi változást a kikerekítésen kívül azzal is magyarázta a tervezet, hogy így az érintett helységek közelebb kerülnek természetes központjukhoz (Szegedhez vagy Szenteshez), a megcsonkított megyék pedig különben is elég nagyok ahhoz, hogy a területveszteségeket elviseljék. Az új Csongrád megye: a) az akkori Csongrád megye az új Csanádhoz csatolt Kistelek, Sövényháza, Sándorfalva (Algyő), Tápé, Horgos községek és Ötömös puszta nélkül;