Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

b) Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből Kiskunfélegyháza rendezett tanácsú város, Alpár, Jászszentlászló, Pusztapéteri és Újfalu községek, pusztáikkal ; c) Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Kunszentmárton rt. város, Csépa, Tiszasas, Tiszaszelevény, Tiszakürt, Tiszaug, Inoka és Nagyrév községek pusztáikkal. Területe az addigi 33 helyet 36 négyzetmérföld lenne. A megye területének eltolódásával Szentes valódi központ lesz. A lakosság létszáma 103 444 helyett 127 055 lesz, az állami egyenesadó 581 932-ről 737 978 frt-ra emelkedik. Az öt választókerület: Szentes, Csongrád és Kiskunfélegyháza rt. városok önmagukban, valamint a két vidéki, a mindszenti és a kunszentmártoni kerület. (A tápéi választókerület Csanádhoz kerül.) Az új Csanád megye; a) az akkori Csanád megye; b) Csongrád megyéből az említett helységek; c) Torontál megye nagyszentmiklósi, perjámosi, törökkanizsai és zsombolyai járásaiból mintegy 36 négyzetmérföld, a belügyminiszter által e törvényhatóság megkérdezésével megállapított terület, melyet lényegileg a perjámosi járás déli vonala, valamint Nagykikinda és Szerbkereszt úr határol; cl) Bács-Bodrog megyétől Ókanizsa és Martonos községek; e) Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből Kiskunhalas rt. város, Majsa és Szánk községek pusztáikkal együtt. Az új Csanád megye lakossága — a csupán székhelyét jelentő Szeged 73 675 lakosán kívül — 313 384 lelket számlált volna. Közülük 173 920 magyar, 45 983 német, 63 377 szerb és tót (szlovák), valamint 30 104 román anyanyelvű lett volna. Az állami egyenesadó összegét 2 409 640 forintra tervezték. Az új megye 10 választókerületre oszlott volna; Csanád megtartotta volna két kerületét, a torontáli részeknek három jutott volna, Ókanizsa és Tápé is kerületi székhely maradt volna, s a csatolt rendezett tanácsú városok — Makó, Nagykikinda és Kiskunhalas — is megőrizték volna önálló kerületüket. Szeged így az ország egyik legtekintélyesebb megyei törvényhatóságának lett volna nem csupán igazgatási, de forgalmi központja is. Különösen a délvidéki részek voltak Szegedre utalva: az akkori viszonyok közt csak általa kapcsolódhattak be a világkereskedelembe, amely — mint remélték — a Városnak „a jövőben kiszámíthatatlan előnyöket" nyújthat. Tisza Lajos eleve jelezte, hogy a szegedi megyeszékház építése egy ily gazdag megye számára nem jelenthet gondot akkor sem, ha a szentesi megyeháza építéséhez már hozzájárult községeket csupán mérsékelt