Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

szomszédos megyék közeleső járásaiból új megyét lehetne szervezni, amely egyaránt szolgálná a környékbeli lakosság és a Város érdekeit. „Egy újjabb [!] független, művelt s a közügyek terén jártas elem állandósíttatnék ez által a városban, melynek kimaradhatatlan következménye volna első vonalban egy újjabbi [!] nagyobb vagyontömörülés, s másrészt ezen újj [!] elem, melynek benn a városban társadalmi téren is üdvös hatása lehetne, nagy támasza és előmozdítója lenne azon vidékre nézve felette kívánatos irányadó befolyás érvényesítésének is, melyet gyakorolnia Szegednek hivatásszerű feladata." Az október 2-i minisztertanács e követelményt -— néhány más igénnyel együtt — „későbbre tartotta fenn". Mint Tisza Kálmán írta október 7-i válaszában: e kérdések „alkalmilag a kormány megfontolásának tárgyát fogják képezni".

54 Kállay Albert királybiztosi titkár, későbbi főispán 1882. december 21. előtt fogalmazta meg Előterjesztés Szeged szabad királyi városnak megyei székhellyé leendő ki jelölése iránt, kapcsolatban Csongrád és Csanád megyék területeinek kikerekítéséfvelj és új beosztásával című, föltehetően Tisza Lajostól sugallt és véglegesített, majd litografálva december 26-án Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, egyszersmind a minisztertanácshoz fölterjesztett elaborátumát. Előzményeitől két lényeges ponton tért el : a megindult építkezésekre tekintettel nem vonta kétségbe Szentes megyeszékhelyiségét, Csanád vármegyét viszont kikerekítés címén megszűntetésre ítélte. Bevallott célja volt a rekonstrukció során valódi, modern nagyvárossá fejlesztett Szegednek közigazgatási, kulturális és gazdasági központtá való emelése. Azért is, hogy a hozzá kapcsolt megyék és megyerészek lakosságának az érdekeit szolgálja. Tisza Lajos és Kállay Albert abból indult ki, hogy a rekonstrukcióval együtt járó állami és lakossági áldozatok csak akkor teljesíthetik a hozzájuk fűzött reményeket, ha az állam időben módot ad arra, hogy „Szeged a körülötte fekvő nagy vidék szellemi központjává váljék". A városnak az árvíz előtti lakossága önmagában nem elegendő ahhoz, hogy kitöltse azt a keretet, éljen azokkal a lehetőtségekkel, melyeket az újjáépítés teremtett, új elemek pedig csakis „a hatósági intézményeknek Szegeden célszerű csoportosítása" révén vonhatók be. A Város helyzete különben válságossá válnék, ha a rekonstrukció befejeztével az e célra idehozott „szellemi és anyagi erők" eltávoznak, a köz- és magánépítkezésekből származó „rendkívüli forgalom beszűnik". Különösen az „építkezésekkel összefüggésben álló üzletek és vállalatok körében" keletkeznék nagy pangás. Előre kell tehát gondoskodni az „újabb szellemi és anyagi tényezőkről", melyek „a városnak e vidéken tekintélyt és befolyást" adnának. Ez volt ugyanis „egyik fo indoka, hogy az állam által oly nagy áldozatok árán is kézbe vétetett a reconstruktionális mű". A javaslók szerint a közelgő megyei tisztújításokra tekintettel már most meg kell tenni a szükséges érdemi lépéseket a területi átalakításokra.