Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

E kicsiny, terjedelmében korlátozott dolgozat a magyar művészettörténet-írás egyik fehér foltjának az eltüntetését tűzte ki céljául. Kevés olyan eredeti és robbanó tehetsége volt képzőművészetünknek, mint Gergely Sándor, aki rövid két év (1918—1920) alatt üstökösként tört szobrászatunk élvonalába, de kevesen voltak azok is, akik a csúcsról oly hirtelen és visszatérés nélkül tűntek el, mint ő. Fölfedezője és bátorítója neki is, — mint annyian másoknak, köztük Moholy-Nagy Lászlónak és József Attilának — Juhász Gyula volt, aki a fővárosig, Kassákig röpítette őserejű pártfogoltjának hírét. Az aktivisták csak a 70-es években kap(hat)(ák meg méltó megbecsülésüket, ám Gergelyről — talán részletes életrajzának és kellő számú művének hiányában — még ekkor is a ig-alig esett szó. Életének és munkásságának egybefüggő ismertetésére a monumentális Magyarországi művészei története 6. kötete (1890—1919) sem vállalkozott. Neve még itt is csak jobbára fölsorolásokban bukkan föl, ami kizárja, hogy jelentőségét az olvasó, netán a szakemberek többsége fölismerhesse. Sőt: a 7. kötet (1919—1945) névmutatója egyazon személynek tekinti az író és a szobrász Gergely Sándort (139:646). Munkámban sokat segített a művész özvegye, Gergelyné Milkó Erzsébet, akire hálával és megilletődéssel gondolok. Az ő emlékének is tartoztam e munkával. Köszönetet mondok a két lektornak, Péter Lászlónak és Szuromi Pálnak értékes tanácsaikért. Tanulóévei Gergely Sándor 1889. augusztus 26-án született Hódmezővásárhelyen (1). Születésének időpontja a Zádor—Genthon szerkesztette Művészeti Lex konban (103:199) téves, az Éber szerkesztette Művészeti Lexikon (96:375) adata a helyes. A család vásárhelyi éveiből egyetlen emlék maradt, a 8—10 hónapos Sándorka fényképe, Plohn Illés munkája. Szülei a következő évben Makóra költöztek, és megvették a Kálvin utca 1. számú sarokházat. A ház fele ma is áll, lebontott másik felének a