Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

helyére új épületet emeltek. Másik kapubejáratot is vágtak, melynek faliszáma Szegedi utca 8/A. Az édesapa, a vásárosnaményi születésű Glück Lajos sírkőkészítő műhelyt nyitott, az édesanya, Kohn Eliz Blanka a háztartást vezette, és még három leánygyermeknek adott életet. A közelben lakó — Gergelynél pár évvel fiatalabb — Ballá (Blau) Rózsa a művészről szóló emlékezésében ezt írja a szülőkről: „Édesapja egészen műveletlen — darabos modorú — szűkmarkú, rideg, tipikus kispolgár volt, akitől félt az egész család, főképp a szelíd, töiékeny édesanya, aki boldogan fejlesztette fiában a művészi hajlamokat, ambíciókat, amelyekhez az apa nem járult a kellő megértéssel..." (120). A kis Sándor eleven, minden csínytevésben részt vevő gyermek volt. Bár a tanulás nemigen érdekelte, szellemiekben az elemzőkészség, a dolgok logikai összefüggéseinek a keresése jellemezte. Ballá Rózsa jól mutálja meg azokat a tulajdonságait, melyek később is megmaradtak, ám kitartón hajtották új, minden régit megtagadó művészi célok felé: „Közepes tanuló volt, de azért mindig kivált a többiek közül, s már ekkor megnyilatkozott a sablonokat, korlátokat ledöntő, energikus egyénisége, a megbántásokat, durvaságokat sem mellőző modora, mely miatt sok összeütközése volt társaival. A rajz, az irodalom, a művészetek már akkor is, egész fiatalon is érdekelték..." (120). Legszívesebben édesapja udvari raktárában tartózkodott: hosszasan nézegette a különböző faragású köveket. Tizennégy éves korában a további tanuláshoz nem volt kedve, ezért apja úgy határozott, hogy kőfaragóinasnak adja egyik ausztriai szállítójához, akinél nemeiül is tanulhat, így került Gergely 19C4-től 1906-ig a sziléziai Saubsdorf kőfaragó iskolájába, „ahol sok nélkülözésben volt része, s a keserű éveket csak az önfeláldozó, mártír édesanya önmagától is elvont kis segélyfillérei enyhítették" (120). Hazatérése után megpróbálkozott vágyainak valóra váltásával: 1906 nyarán sikerrel tett fölvételi vizsgát a budapesti Iparművészeti Iskolában, és két évig, az 1907/1908-i iskolai év végéig ott tanult (93,126). Mestere Mátrai Lajos (1875—?) és Maróti Géza (1875—1941) volt. A nyughatatlan, szilaj természetű Gergely itt is hamar ismertté vált, mint a diákcsínyek és kisebb-nagyobb kötelességszegések főszereplője. A következő esztendejéről nincs adatunk. Valószínű, hogy 1909 nyaráig Makón tartózkodott, és apjának műhelyében dolgozott. 1909 őszén újból Ausztriába ment, és a sziléziai Breslau (ma Wroclaw) Művészeti Akadémiáján folytatta tanulmányait (79). Tanára Philipp Theodor von Gosen (1873—1943) volt. Nincs rá pontos adatunk, hogy Gergely hány évig tanult Brcslauban. Ballá Rózsa úgy emlékezett, hogy az 1911/12-i tanév végéig, mert mint művésznövendék csak nyaranta volt otthon. Ezt nem cáfolja Szentiványi följegyzése sem (79).