Lengyel András: A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása (Szeged Művelődéstörténetéből 2. Szeged, 1985)

község, egyház, iskola, paraszt képviselő- és végrehajtó testület, levente, önkéntes tűzoltóegylet stb. Következő lépés volt a családok látogatása s magának a családi közösségnek a vizsgálata (mennyire él a család tudata az egyes tagokban, hány generáció emlékét őrzik, milyen formában, a család meghatározó szerepe az egyes egyének életében stb.) s legvégül jutottak el az egyénhez."

86 Móricz Virág beszámolójából azt is tudjuk, kérdőívekkel, méghozzá „hosszú" (tehát nyilván részletes) kérdőívekkel dolgoztak. Willy Gierlichs, érdekes mód, hozzájuk csatlakozott; velük dolgozott.

87 Neki, mint Wiese-tanítványnak egyébként nem lehetett szokatlan az ilyen munka, hisz éppen mestere volt az, aki Köln vidékén „annakidején az első gyakorlati kiszállásokat" megszervezte és irányította. „Thurnwaldék az egyénből indultak ki s lehetőleg sok parasztcsaládot meglátogatva, egyéni életsorsokon keresztül própálták az egyén helyét a közösségben s az egyénen keresztül a közösséget megismerni. A családokat felosztották maguk között, amennyiben Hilde Thurnwald a lehetőleg tipikus parasztcsaládokat látogatta meg (nincstelen, törpebirtokos, kisgazda és nagygazda parasztokat), Thurnwald professzor maga pedig a specialistákat járta sorra. Járomfaragó, bognár, seprőkötő, kovács, cipész, kocsmáros, boltos, a babonák és kuruzslások specialistája stb. [...] Egy-egy család vagy egyén sorsát és jellemét minden esetben a családfa adatainak pontos feljegyzésétől kezdve a mindennapi élet számunkra [ti. Tomoriék számára — L. A.] fel sem tűnő tényeiig teljes életszerű hűséggel igyekeztek megrajzolni. Igen érdekes volt Thurnwald professzort munka közben megfigyelni, hogy már a családfa feljegyzésénél az összeházasodásokból milyen érdekes következtetéseket vont le a különböző rétegek, különböző falvak, vallások és nemzetiségek egymáshoz való viszonyáról."

88 Thurnwald egyik mélyinterjújának menetét, a neki tolmácsoló Mohácsi Jenő leírásából, konkréten is ismerjük. A kutatás ötödik napján (tehát szeptember 12-én) Thurnwald egy idős parasztembert, Postás Jakab Pált faggatta — Mohácsi szerint így: „A vén parasztember [...] háza tornácán a fölfordított vályún ül [...] Az öreg nyolcvanhárom esztendős. Mellette ül a hatvankilenc éves felesége, barázdás ábrázattal. Mellettük széken ül a kutatókisasszony [= Tomori Viola — L. A.], aki egészen városias. A falu népe kedveli, pedig nem igyekszik kifejezésben, tájszólásban hozzájuk hasonulni. Érezni rajta, hogy szereti a népet. A másik széken ül a világhírű egyetemi tanár [maga Thurnwald — L. A.], csupaszképű, szelidtekintetű idősebb férfi, délszigetek vadnépeinek szerelmese. Oldalán, de már az udvar napfényében én ülök, műkedvelő tolmácsnak. Aztán ott ül még, a tornácoszlopok árnyékában a fiatal erdőmérnök, előtte vizslája fekszik. A nyalka, fiatal férfi a tudós kiasszony önkéntes kísérője. Az erdőmérnök a hit-