Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Mészáros Tamás: Vásárhelyi gazdák szegedi népbíróság előtt

gazdálkodó ellen „sikkasztás büntette" miatt indítottak eljárást, mivel tanyájából malacokat és takarmányt vitt haza városi házához.

3 Miközben javaival igyekezett hazafelé, útközben találkozott tanyájának és az azt körülvevő földjének új kishaszonbérlőivel. Török Mihály, aki feleségével és Sepsei János bérlőtársával éppen „új otthonába", vagyis Olasz tanyájába készüli beköltözni, igyekezett megakadályozni a malacok és a takarmány elvitelét. Erre Török így „emlékezett" a tőle felvett tanúvallomási jegyzőkönyv alapján: „Olasz Istvánnak mondottam, hogy forduljon vissza és hajtsa vissza azokat a disznókat, és ha majd hoz a DÉFOSZ-lól, vagy a Földbérlő Bizottságtól papirt, akkor elviheti. Erre ő kijelentette, hogy őt nem érdekli a Földbérlő Bizottság határozata és fordul még a világ és majd akkor tudni fogják ők is, hogy mit kell csinálni. " A szintén tanúvallomást tevő Török Mihályné és Sepsei János szinte szóról szóra ugyanígy „emlékezett" a jegyzőkönyveik tanúsága szerint. A tanúvallomási jegyzőkönyvben, a vallomást tevő terhelthez való viszonyát tisztázó pontnál mind a három tanú-újbérlő esetében az „érdektelen" szó áll, ami egyszerűen érthetetlen, hiszen nagyon is nyilvánvaló érdekeik voltak a vádlottal szemben. A könnyen jött tanyához, földhöz az ingyen disznó konda is jól jött volna nekik. Először „sikkasztás büntette" miatt indítottak eljárást az idős gazda ellen, azonban kiderült, hogy nem vették leltárba a két anyadisznót, a húsz malacot valamint a két zsák lucernalisztet a tanya lefoglalásakor a Földbérlő Bizottság munkatársai, így az ügyészség megszüntette az eljárást. Valószínűleg, mint sokan mások, Olasz István is egy segítőkész tanyaszomszédjánál rejthette el jószágait a leltározás elől, hogy megmenthesse azokat. Teljesen érthető, hogy a maga által nevelt jószágokról nem kívánt lemondani olyan emberek számára, akik miatt mennie kellett szeretett tanyájából és akiknek át kellett adnia nehezen megszerzett földjét. A kiépülő diktatúrának azonban ellenségekre és azok tulajdonára nagy szüksége volt. Ezért indították meg Olasz István ellen „izgatás bűntette" miatt az eljárást. Az ÁVH hódmezővásárhelyi kirendeltségén 1949. július 28-án Olaszról írott jelentés szerint: „Kisparaszti származású, apja pár holdon gazdálkodott. [...] fiatal korában mezőgazdasági munkával foglalkozott, kanász béres volt. " E szerint pont abból a szegényparaszti rétegből származott, melynek a kommunisták felemelkedését kívánták - a demagóg retorikájuk szerint. A jelentésből kiderül, hogy húsz év tűzoltói szolgálat után, katonaként az orosz frontra, majd Romániába vezényelték, ahonnan hadirokkantként tért haza (a bal csuklója lebénult). A jelenlés szól arról is, hogy Olasz feleségének jól jövedelmező női szabósága mellett annak is szerepe lehetett gyarapodása hátterében, hogy állítólag sokakat becsapott. Ha tényleg mások 5 CSML, népbírósági iratok, XX. V. 8., NB. 669/1949. Olasz István periratai.