Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Mészáros Tamás: Vásárhelyi gazdák szegedi népbíróság előtt

becsapásából sikerült meggazdagodnia Olasznak, akkor azt igen ügyesen tehette, hiszen büntetlen előéletű volt. A jelentést író Arató József ÁVH hadnagy felrovóan a következő megállapítást telte: „O maga semmit sem dolgozik, kocsival néha ki szokott járni a tanyára megnézni, hogy folyik a munka, de a munkába aktívan nem folyik bele. [...] O nagyobbára az utcán ácsorog kinn, mivel nincsen dolga" Az ÁVH tisztje erőlködve igyekszik Olaszt egy mások munkájából élősködő, munkakerülőként leírni, pedig jelentése néhány bekezdéssel feljebb írott részében éppen tőle tudjuk meg, hogy egy 71 esztendős, hadirokkant, bal csuklóját tekintve lebénult emberről van szó, akitől fizikai munkát elvárni képtelenség. Az ügy főtárgyalására a szegedi Népbíróság előtt került sor, 1949. október 11-én. A tárgyaláson meghallgatták az új bérlőket, így Sepsei Jánost is. Sepsei felidézi hogyan akarta Török visszafordíttatni a tanya felé az anyakocáit és malacait a városra hazafelé hajtó Olaszt. Török e szándékára Sepsei szerint a következőképpen reagált az idős gazda: „A vádlott azt felelte, hogy nem érdekli a DEFOSZ határozata, majd fogja tartani a hátát. " Ez nyilván nem elégítette ki a Népbíróság elnökét, dr. Kozma Endrét, aki Sepsei elé tette a hódmezővásárhelyi ÁVH-n tett tanúvallomását, amely szinte teljesen Török Mihályéhoz hasonlított. Erre Sepsei így reagált: „Rendőrségen csak annyit vallottam, hogy a vádlottól személy szerint azt hallottam, hogy nem érdekli a DEFOSZ határozata. Én csak Törökéktől hallottam, hogy a vádlott egy másik alkalommal azt mondta, hogy majd megfordul a világ. " A tárgyaláson Paku Pál - Olasz István bérlője - elmondta, hogy egy alkalommal betért Olasz tanyájába, ahol a tulajdonos éppen Török Mihállyal és feleségével folytatott beszélgetést. Ezt így idézte fel: „A vádlott azt mondta Töröknek, hogy jó lesz fiam, ha nem leszünk haragban, éljünk békességben, mert majd lesz ez még másként is. Én más súlyosabb kijelentést a vádlottól nem hallottam. " Végül a szegedi Népbíróság Olasz Istvánt bűnösnek találta "izgatás bűntettében" - annak ellenére, hogy nem politikai, hanem egy anyagi jellegű vita az ügy háttere -, ezért háromezer forint pénzbüntetésre, valamint ötévi hivatal- és politikai jogvesztésre ítélte el. Olasz fellebbezett a Népbíróságok Országos Tanácsához, amely az 1949. december 27-én hozott ítéletében felülbírálta a szegedi Népbíróság ítéletét. A NOT szerint eredetileg börtönbüntetést kellett volna kiszabni a pénzbüntetés helyett, a cselekmény neme miatt. Ezt a hibát kiköszörülendő, két hónap fogházra ítélték főbüntetésként Olasz Istvánt. Mellékbüntetésül háromévi hivatal- és jogvesztésre, valamint lakóházán és nyolc kataszteri hold földjén felüli mezőgazdasági ingatlanai elkobzására ítélték. A szabadságvesztést háromévi próbaidőre felfüggesztette a NOT. A mezőgazdasági ingatlanok elkobzását a következővel indokolja a NOT ítélete: „A rendelke-