Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

Pinkóczy Gusztáv''

1 nyugalmazott lelkipásztor, aki 1957 elejétől mint beszolgáló lelkész a megválasztott, de be nem iktatott esperes-lelkész feladatait végezte, azt javasolta Munkácsynak, hogy Vásárhelyit „míg ügye végképp rendeződik", rendelje ki Mindszent-Szegvár-Derekegyház társegyházközségek lelkészéül.

94 Erre jó fél évet kellett várni: az új állást csak 1958. február 2-án foglalhatta el. (Pedig Pinkóczy erősen sürgette, hogy helyezzék cl, mert tartott attól, miszerint „újra fennforog az a lehetőség, hogy ismét felmegy a szószékre. Esetleg megismétli a máskor alkalmazott trükköt, hogy előbb beül a Mózes székbe, mint a szolgáló lelkész és megakadályozza a törvényesen szolgálni akaró lelkész szolgálatát."

9:> Az is aggasztotta, hogy az eltávolított lelkész rendszeresen tartja a kapcsolatot a mellette kitartó presbiterekkcl ) A jó fél éves bizonytalanság után feltehetően nagy megkönnyebbüléssel fogadta, hogy ismét állása lett. („Lajos barátunk örömmel fogadta ezt a megoldást" - írta Munkácsy Makóra Sonkovics Mihály egyházmegyei gondnoknak.

96

) Ekkor még optimistán tekinthetett a jövőbe, ugyanis márciusban azért fordult az Állami Egyházügyi Hivatalhoz, hogy az 1955. november 1-től ki nem fizetett kongruáját kaphassa meg. (Arra hivatkozott, hogy az egyházi bíróság csak szolgálati helyéről mozdította el, de új állásba csak most helyezte a püspök.

97

) Az ótemplomi egyházközségnél utóda Kecskés Balázs lett. (Tulajdonképpen helyet cseréltek: Vásárhelyi Lajos az ő helyet foglalta el Mindszenten.) Neki ugyancsak „rovott múltja" volt: a debreceni népbíróság különtanácsa 1950. január 23-án az akkor szentpéterszegi lelkipásztort „izgatás" büntette miatt öt hónap börtönbüntetésre és három évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre ítélte. (A vád szerint 1947. október 6-án Berettyóújfaluban Pinkóczy Gusztávról - aki 1957-ben már hatvanhat éves volt - egy 1948-as „hangulatjelentésben" azt írták, hogy „erkölcstelen életmódja" miatt korábban Orosházáról, Szamossályiból és Tarpáról is eltávolították. 1948 nyarán az akkor alsódabasi lelkész is megpályázta az újtemplomi lelkészi állást. „Erőszakos konjunktúralovag. A kulákok nagy barátja. Minden rendszer kiszolgálója." - írta róla jelentésében egy politikai rendőr. Azt híresztelte, hogy Szentpéteri Kun Béla debreceni fögondnok, az FKGP, illetve személyesen Dinnyés Lajos miniszterelnök is támogatja öt. Ezzel nem elégedett meg, mert a jelentés szerint „ö dolgozik egyedül pénzeléssel és párttámogatással megválasztása érdekében". Ennek ellenére mégsem választották meg. (A felesége egyébként hódmezővásárhelyi volt.) A nyugdíjba vonulása után került a városba. ÁbSzTL, 3.1.9. O-14378. Politikai hangulat jelentések 1948. augusztus hóról. CsRESzEL, Csongrádi Református Egyházmegye iratai, 1956-1957, ??? CsRESzEL, Csongrádi Református Egyházmegye iratai, 1956-1957, IV. CsRESzEL, Csongrádi Református Egyházmegye iratai, 1956-1957, ??'? ' TtREL, 1. I. c fond, 549. doboz, 60/1958. sz. "