Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

„gyűlöletre izgató" hatású beszedet tartott. ') Szerencséje volt, mert amneszti­ával hamarosan kiszabadult, ezt követően Fábiánsebestyénen, majd Mind­szent-Szegvár-Derekegyházán szolgált. Itt ismét akadt egy „ügye". 1956. november 1-én Mindszenten „lázító jellegű" beszédet mondott. Emiatt a for­radalom leverése után, 1957 februárjában megindították a nyomozást ellene. Március 2-án elrendelték a „közbiztonsági őrizetbe való helyezését", hama­rosan a tököli internálótáborba hurcolták. A megyei rendőrfőkapitány­helyettes, Varga Sándor rendőr őrnagy augusztus 7-én az internálását meg­szüntette, mert a főkapitányság politikai nyomozó osztálya bírósági eljárást indított ellene. 100 Hogy tényleg bíróság elé állítotlák-e, az számomra egyelőre kétséges. O maga erről hallgatott akkor, amikor az ótemplomi presbitérium előtt beszámolt az üldöztetéséről, de a vizsgálati dossziéjában sem található erre vonatkozó adat. Valószínűleg a bírósági eljárást valami oknál fogva meg­úszta. A fenti „ügye" ellenére úgy látszik, hogy a felettes egyházi hatóság bizal­mát nem veszítette el ezután sem, mert végül Munkácsy esperes ajánlására került az ótemplomi egyházközség élére. Megválasztásának (jobban mondva: meg válaszjtta fásának ! ) módja - akárcsak korábban Munkácsy esetében -, az 1948 és 1989 közötti korszakban „megszokott" módon történt: a szabad lel­készválasztás elvét semmibevéve, a fölső hatalom rákényszerítette akaratát a gyülekezetre, melyet utóbbi engedelmesen tudomásul vett. Meghívásának szándékával Csák József elnöklő lelkész, akit az esperes az egyházközség felügyeletével bízott meg - rá hivatkozva - azon a december 1­i presbiteri gyűlésen hozakodott elő, melyen fölolvasta az esperes lemondó nyilatkozatát is. A presbiterek ezt az elképzelést engedelmesen támogatták annak ellenére, hogy - mint Dura Lajos 101 presbiter hozzászólásából kiderül ­eredetileg dr. Pinkóczy Gusztáv meghívására gondoltak. A gyülekezet megha­jolt a fölső akarat előtt: a december 15-i lelkészválasztó közgyűlésen - me­lyen a mintegy 2500 fős gyülekezetből csupán 200-an voltak jelen! - egyhan­gúlag megválasztották a gyülekezet lelkipásztorául. Ez a hír igencsak meglepte Kecskés Balázst. Miként a presbiteri gyűlések jegyzökönyveiből kiderül, ő úgy tudta, hogy a Szentes-Központi egyházközség­„Korbáccsal talán meg lehel szelídíteni a fenevadat, de szeretetet ébreszteni benne nem lehet, börtön és internálás nem viheti előre a demokrácia ügyét" - mondotta egyebek mellett. ÁbSzTL, 3.1.9. 0-14967/161., 4-6. o. Utólag - az 1958. augusztus 17-i presbiteri gyűlésen - azt állította, hogy február 21-én tartóztatták le. ÁbSzTL, 3.1.9. V-14967/161., 15. o. Egyébként éppen ő volt az, aki még az április 14-i gyűlésen azt indítványozta, hogy a presbitéri­um forduljon kérelemmel Munkácsyhoz, hogy ő foglalja el végre az ótemplomi állását. Indítvá­nyát nagy többséggel elfogadták és az határozatra emelkedett, de az esperest ez nem hatolta meg és csak nem mozdult ki Szentesről....

Next

/
Thumbnails
Contents