Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Gál László: Paraszti migráció a vásárhelyi határban 1949-1953

községesíléséi emelte a hivatalos politika rangjára, ez magyarán azt jelentelte, hogy a tanyákat el kell törölni, a lakóikai pedig újonnan kialakítandó falvakba (tanyaközpontokba) kell telepíteni. Ez elsősorban a „kollektív gazdálkodás" erdekeit szolgálla. De ide kívánkozik Rákosi érvelése is, nevezetesen, hogy „a kulák a tanyán érzi magái a legnagyobb biztonságban, ott szövi a legvéresebb ellenforradalmi terveket" . Most pedig egy gondolat Erdei Ferenc, Tanyai Tanácsi elnöksége kapcsán. Azzal, hogy elvállalta ezt a posztot, Erdei a korábbi elveivel teljesen szakított és feladta azt az alapelvét, amely a településhálózat és a parasztlársadalom együttes modernizálására vonatkozott. A helyzet ellentmondásosságára utal, hogy az MKP, illetve az MDP tanyapolitikájának a kidolgozásában, meghatározó módon, részt vett Erdei egykori eszmei ellenfele, a második világháború előtti időszak egyik vezető közigazgatási szakembere, Némethy (Benisch) Artúr is.

6 1949 augusztusára már világosan látszott, hogy a tanyakérdés megoldása sokkal bonyolultabb és nagyságrendekkel nagyobb anyagi erőforrásokat igényel, mint azt korábban feltételezték. Az akkori számítások szerint a tanyakérdés végleges megoldásához 896.093 embernek kellett volna lakóhelyet változtatni, 152.199 tanyát felszámolni és valahol nagyjából ennyi lakást felépíteni.

7 (Már akkor látszott, hogy ez a terv megoldhatatlan, elsősorban a gazdasági alapjai hiányoztak, építőanyagokból és szállítási kapacitásból például folyamatosan hiány volt!) Az első ötéves tervről szóló 1949. évi XXV. törvény, összesen 250 új tanyaközpont felépítését vette tervbe. Ezen tanyaközpontoknak, csak a töredéke bizonyult életképesnek, elsősorban azok, amelyeknek a természetes településfejlődési folyamatok eredményeképpen már korábban kialakult a belterületük. A tanyaiak belterületre vagy az új tanyaközpontba költözését a kommunista hatalom szinte kizárólag adminisztratív eszközökkel akarta kikényszeríteni. Ezek között a legbrutálisabb és a tanyaiak életét legjobban megnehezítő és megkeserítő, az 1949-ben elrendelt külterületi építési tilalom volt. Ezt a hírhedt rendelkezést Kádár János belügyminiszter hozta 1949 októberében. Ebben utasította „valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjét", hogy „építési engedélyt kizárólag csak a község, vagy a város központjával összefüggő belterület határain belül lehel adni, továbbá a község vagy város központjával össze nem függő területen csak olyan esetben, ha a Tanyai Tanács, mint melléktelepülést megállapította".

8 A rendelet ekkor még megengedte kis méretű 5 Hajdú 1992. I20.O. 6 Belényi, 1996. 98.o. 7 Hajdú 1992. 113.0. * Belényi, 1996. lOO.o