Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Gál László: Paraszti migráció a vásárhelyi határban 1949-1953

mezőgazdasági épület emelését, de a későbbiekben ezt is megtiltották. A tanyákkal a kommunista hatalomnak a legnagyobb „gondja" az volt, hogy útjában álltak a „szocialista nagyüzemi táblák" kialakításának. A tanyákkal kapcsolatos további politikában 1950 volt a „fordulat éve", amikor is a tanyák megszüntetésének a terve vált politikai programmá.

9 A Tanyai Tanács megkezdte a tanyaközpontok, illetve önálló tanyai községek kialakítását. Akkor a tanyák összevonására három alternatíva merült fel: - nagyobb tanyaközpontok szervezése, közigazgatási önállóság nélkül - nagyobb tanyaközpontok kijelölése községi önállósítással, kisebb tanyaközpontok (melléktelepülések) nélkül - a központi belterület és a szükséges nagyobb tanyaközpontok mellett kisebb tanyaközpontok, külterületi lakótelepek (melléktelepülések) kijelölése.

10 Tulajdonképpen két elképzelés ütközött ekkor. Az egyik szerint sok kisebb tanyaközpontot kell kijelölni, mert várhatóan kisebb termelőszövetkezetek jönnek majd létre, valamint a tanyai lakosság is szívesebben települne ilyen közelebbi tanyaközpontba. Ezt támogatták a városok és az anyaközségek, de ezt szerették volna az érintett emberek is. A másik elképzelés szerint csak nagyobb tanyaközpontokat kell kijelölni, mert a kisebbek a jövőben nehézségeket fognak okozni a lakók kommunális ellátásában vagy a termelőszövetkezetek kellő méretű megszervezésében. A kommunista párt a második verziót támogatta, ezzel a kérdés eldőlt. Az alföldi városok szempontjából ennek a tanyapolitikának a legfontosabb következménye az volt, hogy jelentős részük (közte Hódmezővásárhely is) elveszítette a több évszázada a tulajdonukban lévő határ nagy részét. Ez teljesen megfelelt a Rákosi féle mezőgazdasági politikának, az MDP ugyanis (kimondatlanul) az alföldi agrárvárosokat „kulákvárosoknak" tekintette és a velük szemben kialakított politikáját a „kulák elleni osztályharc" szempontjával kapcsolta össze. Elsősorban ennek a politikának a következtében, részben azonban természetes településfejlődési folyamatok eredményeként 1945-1955 között 38, tízezer lakosnál népesebb alföldi település határában létesítettek egy vagy több új községet, összesen 74-et, amelyek együttes lakossága meghaladta a 200 ezret, földterülete pedig megközelítette a 800 ezer katasztrális holdat." Ilyen mértékű területi és népességi változások évszázadok óla nem történlek a nagyobb alföldi települések éleiében és a következmények rendkívül ellentmondásosak voltak. Az MDP merev, a sajátos viszonyokra nem figyelő politikája nem tette lehetővé, hogy az új községek felettes szervei a '' Erdei Ferenc: Város és vidéke. Budapest 1971.192.0. "' Uo. 193.0. " Belényi, 1996. 101.o.