Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Szabó Dániel: Oral history és a magyar holokauszt

Zeneiskola működik itt, melynek kertjét a Zsinagóga felújítása után ismét egybenyitották az eredeti udvar másik felével. A másik nagyon fontos épület természetesen a Zsinagóga, mely 1857ban épült romantikus stílusban, majd 1906-és 08 között szecessziós stílusban alakították át. A második világháborút viszonylag sértetlenül vészelte át, de a később is tovább fogyatkozó izraelita hitközség mind kevésbé volt képes fenntartani az épületet, végül a 80-as években eladták a Városi Tanácsnak, melytől az önkormányzat örökölte meg. Több mint húsz évig bezárva, kihasználatlanul állt és pusztult tovább az épület, mígnem a holokauszt hatvanadik évfordulójára 2004-ben felújítatta a város. Azóta is az önkormányzat tulajdona az épület, de elsősorban a hitközség használja eredeti szerepének megfelelően. A Zsinagóga kiállításunk szempontjából is megkerülhetetlen jelentőségű. Az utcáról betérő látogatóink ugyanis először ide térhetnek be a hitközség tiszteletbeli elnökének kalauzolásával, akitől részletes felvilágosítást kaphatnak a hódmezővásárhelyi izraelita hitközség történetéről, jelenéről, vallásukról és hagyományaikról, melyeket mind a mai napig őriznek. A harmadik épület a Zsinagóga mögött áll. Régen ebben a hosszú, tornácos házban működött az ún. „zsidó iskola", amely a hitközség által fenntartott, egyházi alapítású és tulajdonú elemi iskola volt. Még a holokauszt után is felújították működését, melynek csak az egyházi iskolák 1948-as államosítása vetett véget. A még ma is élő holokauszt túlélők emlékeiben talán leginkább ez az intézmény és közösség testesíti meg leginkább identitásukat. De nemcsak az izraelita felekezethez tartozók jártak- járhattak ide. Sajnos az iskola dokumentációja végleg elveszett, de több egykori növendék is megőrizte bizonyítványát, köztük keresztény vallásúak is. De, kérdezhetnénk milyen jelentősége lehet egy-egy iskolai bizonyítványnak? Azt hiszem ez egy olyan kérdés, melyre épp az oral history, a túlélők és a tanúk segítségével kaphatunk választ. Mert így, hogy c személyes dokumentumokat élő emberekhez, s azoknak az egykori közösséghez, annak történetéhez és tragédiájához kapcsolhatjuk, megelevenedhet előttünk az izraelita hitközség egyik legfontosabb intézményének élete. Az egyik legfontosabb, ha nem épp a legfontosabb, hisz itt adták át utódaiknak azt a vallási- kulturális örökséget, mely identitásukat meghatározta és a közösséget fenntartotta. 2004-ben ennek az épületnek az egyik felében, az egyik egykori tanteremben alakították a hódmezővásárhelyi Holokauszt Állandó Kiállítást a Terror Háza történészeinek szakmai irányításával, helytörténészek gyűjtőmunkájának segítségével F. Kovács Attila építész tervei alapján. Az állandó kiállítás egyrészt betölti azt a szerepet, melyet hagyományosan és joggal várhatunk el minden történeti tematikájú kiállítástól. A tornácoszlopok közt elhelyezett feliratok, a bővebb cseményleírást tartalmazó